Minnieke Van aki forrón szereti szösszenetében felfedeztem magam, mint a karcolós őrült -gyerekek ez mindig bejött, jó persze marha furcsán nézhettem ki miközben kib****** mereven bámulom az üres lapot, de hát ha onnan jön az ihlet - gondolhatták drága emlékű egyetemi oktatóim - és bizony onnan jött:))) és karcolni meg volt időm, de tanulni nem!

Valamint a bronzbőrű csaj is személyes én lennék, de az eset fordítva történt. Dumáltam (nincs öblös hangom ezt itt ki is kérném magamnak) és egyik nagyon kedves - azóta már nős - úriembert kihajították, mint macskát szarni, baromi pipa volt rám, de addigra már összeszedett magának egy kettest, szóval nem volt feszkó köztünk később, bár mindenképpen jelzésértékű, hogy nem engem vett el és nem is szerepeltem a meghívottak között a lagzin (hoppá retikül nem is értem, h miért is javították ki neki, ha egyszer már elvették tőle - van itt egy kis logikai bukfenc, de ma már ez is a történelem része)

Helyreigazítás: az Alvinos dalszöveges mókus szerint a bruttó hazai termék jele az I volt, jelen voltam másodmagammal, mindenki vihogott csak a tanár nem...később már én sem

Akit szintén mellbe vágott az önmagára ismerés csodálatos érzése, az jelentkezzem bátran!!!

 Katie