Történet egyszerű és rövid: Diego Sanchez Parker (a macskám) ereje teljében felmászott egy kb 15 méteres fenyő tetejére, a mellettünk lévő erdő szélén, de akkora kan már nem volt - 4 napon keresztül -, hogy le is jöjjön...de ezért van a gazdi (én) és a bátyja: kivágtuk alóla a fát.

Na azért nem ennyire egyszerű a dolog, az egész úgy kezdődött, hogy Diego eltűnt, megint. Egyszer már 8 napon keresztül nem láttuk, majd lesoványodva megjelent a konyhapárkányon, vékonyka hangon rimánkodva kajáért. Szóval most már két napja nem tudták Anutámék, hogy császkál. Majd egy péntek reggel, Anutám meghallotta az erdő felől, le is késte a buszt, mert próbálta belőni merre lehet. Este hazaértem, kinéztem az erdőhöz, hívtam, de még mindig csak az ágak közül sikoltozott, de lejönni az büdös volt. Szombat reggel mikor elindultam teniszezni, amint meghallotta a kapu zörgését, éktelen sírásba kezdett, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy még aznap leszedem onnan, de azért a tenisz nem maradhat el ugye?!

Hazaértem szóltam tesómnak, hogy valahogy le kell szedni az idiótát onnan, egyrészt mert 4 napja kapaszkodik a nem kicsit kilengő fenyőn, másrészt, ha nem szedjük le valami jóérzésű vadparaszt előkapja a sörétest, és addig próbálkozik, míg eltalálja. Elkezdtünk összeeszkabálni, tetőlécekből egy elég hosszú rúdat, hátha azon lejön, mert az megértem, hogy a földdel 90 fokot bezáró fán nem próbálkozik. Na a léc persze nem volt elég hosszú, amikor meg hozzászegeltünk egy következőt, már úgy elhajlott, hogy baszhattuk. Ekkor szólt tesóm egyik haverjának, hogy ki kellene vágni egy fát, hozza a motoros fűrészt, a srác szervezete először nem kívánta a szombat ebéd utáni munkavégzést, de mikor meghallotta, hogy egy macska alól kellene kivágni, akkor egyből eldobta a tévéirányítót. Ja ahhoz, hogy kivágjuk a fát, még meg kellett fűzni a erdőtulaj bácsit, ez ment mondjuk a legkönnyebben:

Bácsi: miért akarjuk kivágni?

Tesóm: hát azért Bátyja, mert nem jön le a macska...

Bácsi: ja hát én is szeretem az állatokat... vágjátok ki a picsába a fát.

Mielőtt nekiálltunk fűrészelni (már a fát), megjött a bácsi felesége (a néni) gondolta, hogy neki majd lejön első szóra, annak ellenére hogy nekem még a kajástál zörgetéssel sem sikerült elérnem semmit. Ő kezdte hívogatni a macskát, de mivel otthon hagyta a protkót és Diego nem hallgat a "csicsa csicsa gyáreeee le csicsa" hívásra, támadt egy másik ötlete vágjuk ki azt a korhadtabb akácot (fenyő volt az is) és döntsük neki a fának és lejön a csicsa rajta. Kivágtuk, de Csicsa nem jött le... Jó akkor vágjuk ki alóla a fát adta meg az áldását a néni is. Tesóm haverja elkezdte vágni a fát a macska alól, kb úgy mint a norvég favágók a Discovery-n, kivág a törzsből egy darabot, azt kiüti majd a fa függőlegesen esik le egy kicsit, na ez nem jött össze, mert a fa dölni kezdett, de megakadt a mellette lévő fák lombjában, erre Diego átugrott egy másik fára...

Igen, ahhoz elég tökös, hogy ugráljon az egyik fáról a másikra, de lefelé venni az irányt, azt nem...Ekkor már megjött a Bácsi is kezébe vette a fűrészt és adott a (3.) fának is..ami kb 2 perc múlva el is dölt, és mivel mellette már nem volt nem volt hova ugrani Mr. Bátornak, és zuhant a fával..Amint földet ért sovány disznó vágtát lenyomott és bemenekült a garázsba...én rohantam utána, majd az állatorvosi ügyeletre.

Viszonylag olcsón megúszta, mondjuk a tokáját vissza kellett varrni egy pár öltéssel az állkapcsára, amit előtte gondosan leborotváltak ill a jobb mellső lábának kézközépcsontja is eltörött.  Mikor tesómék visszavitték konrollra kedden, már a doki meg a felesége is könnyes röhögte magát rajta, már a sztorin, hogy hogyan keletkeztek a sérülései.

Jelentem már borostásodik a drágám, szépen eszik (zabál), vasárnap azon aggódtunk, Anutámmal, hogy nem pisilt még, Anutám attól tartott, hogy tele hólyaggal zuhant le, és akkor az úgy gáz. De megnyugtattam, hogy mielőtt elkezdtük vágni a fát, akkor űrítette ki a kis hólyagját, de mi először konkrétan azt hittük, esik...aztán felnéztünk, macska egyik hátsó lába egyik ágon, a másik a mellette lévőn, aztán amit szól...Később Anutám aggódott, hogy még nem kakilt, de aztán megláttuk hétfőn miközben akkora mennyiségét produkált, hogyha ha tesóm nyomta volna, először agyonveri kefével, mielőtt lehúzza... Szóval megnyugodhattunk:)

Ma megbeszéltem Diegóval, ha még egyszer fára mászni támad kedve, már úgy, hogy nem jön le magától, eltöröm a másik lábát is..ahogy egy jó gazdához illik

na puszi

Katie