Kollégiumi beköltözés sem ment minden baki nélkül, először is meg keresni a Csavargyár utat Angyalföldön, ahol nyilak segítségével elvezettek egy szobáig, ahol a „nagy” egyetemisták, tespedtek a székekben, első kérdés a nevem a helyett, a te nem voltál ugye gólyatáborban? Miért nem? Jó akkor te külön szobába mész, oda rakunk majd melléd szintén olyanokat, akik nem voltak…

Jól van baszki gondoltam magam, lefosom a hájas fejed, majd akkor a másik igénytelen szemüveges, bajszos barom legombolt rólam 3000 forintot a semmiért, majd közölték, hogy ki kell töltenem egy viccesnek szánt tesztet, ahol arra kérdésre hogy mondj egy jót, az lett volna a helyes válasz, hogy pina. Hát valahogy ez a válasz, ha évekig gondolkodom se jött volna elő belőlem. Utána szóltak, hogy keressem meg Puncit. Na itt azért visszakérdeztem, hogy kit? Ők meg tök komoly fejjel, hogy hát Puncit.

Több kérdésem nem volt,mint pl hogy a sajátomat vagy másét, mentem és megkerestem, mert állítólag a második emeleten van. Felmentem és egy körszakállas gyereket találtam, mondom neki, bocs valami Puncit kell megkeresnem. Kezet nyújtott majd, hogy vigyorogva közölte, hogy ő Unzi, és még meg kell várnunk pár embert, mert itt bizony mini sorverseny lesz. De miután az utánam jövő 3 emberke is legalább olyan lelkes volt, mint én, annyival megúsztuk, hogy talicskázni kellett, de úgy, hogy a fiúk tolják a lányokat, mert hahaha mindig a fiúk tolják a lányokat…

Első hét regisztrációs hét, hát nem voltam végig józan, sőt… Telezsúfolták sok programmal, aminek a felére nem adminisztrációs okokból nem emlékszem, egy viszont megmaradt, már az első héten Unzi ágyában kötöttem ki, de semmi rosszra/jóra ne gondoljon senki, konkrétan hulla részegre ittam magam, így próbálva leverni azokat falakat, amelyeket a gólyatábor kihagyása emelt, bár azóta sem gondolom, hogy bármit vesztettem volna a dologgal, az agysejteimet leszámítva. Szóval arra ébredek Unzi ágyán, hogy mellettem egy vaj színű műanyag hordó van, és Csoni (a srác akivel óvoda óta minden suliba együtt jártunk), és éppen arról győzködi Unzit, hogy nem ő hányt az ágyába, hanem én. Én még csak annyit tudok kinyögni védelmemre, hogy ahogy látom a kocka krumpli darabokból, itt valaki bizony paprikás krumplit evett, de az nem én voltam, mert nem szeretem. Nyerő érvelés!A következő megmagyarázandó dolog, hogy miért feküdt mellém a felső ágyra, mert mint kiderült, ez azért hiba, mert mielőtt el engedtem volna a józansági fonal végét, Unzival egészen egészen közelről beszélgettünk…

Az első tanítási hétre nem emlékszem, de az utána jövő félévre se nagyon, 30ból 19 kreditet csináltam, és semmi olyan tárgyon nem buktam meg, ami csúszást okozott volna, viszont jegyeim nem csillogtak úgy, mint az általános vagy középsuliban, nincsenek véletlenek. Az első héten azért emlékszem egy dologra, amikor hazamentem egy Unzival a Gellérthegyen töltött bóklászás / csókcsata után, amikor is megkérdezte, hogy a Bravoból tanultam e smárolni, és emiatt be kellett, hogy húzzak neki egyet a gyomorszájába – szóval belépek a koliszobaajtón és két szobatársam Eduárda és Ágika matekot tanultak, és én ezen nagyon kiborultam, nem gondoltam, hogy valaki a szorgalmi időszak kifejezést, szó szerint veszi főleg a 2. napon…

Katie

Tegnap este sikerült megint végigizgulnom a délutánt/estét a tv előtt. Előbb a férfi kézilabdameccs a vb-ről, utána meg az NFL főcsoport elődöntőt, a Pittsburgh Steelers-sel, már évek óta nagy Polamalu drukker vagyok, nagyon bejön a srác, főleg amikor repül:

Az első Superbowlt még a koliszobában láttam, és nagy meglepetésemre, amikor volt valami action, a fél folyosó felordított. Azóta ki is veszem mindig szabinak a Superbowl utáni hétfőt, nehogy úgy járjak, mint először, amikor kb 4-5 között vége lett, én meg mentem valamiből vizsgázni, nem nagy sikerrel...

Tegnap azért az első félidőben, kezdtem már bosszankodni,hogy elcseszek egy nap szabit, és a Pittsburgh még csak ott sem lesz a döntőben, aztán nézhetem az általam nagyon nem szeretett, Tom Brady-t. De aztán megnyugodtam, és felfedeztem egy új kedvencet is a Steelersnél: Pouncey-t, a miértekről a következő szösszenet ad majd felvilágosítást, vagy nem:)

Katie

A várva várt indirekt bizonyítás Eduárda tollából:

Megkérdőjelezhetetlen ugye?:)

Katie

Na, elő a kezekkel:

Minnie nemrég feljött Pestre vonattal, ahol az ülésének környékén tanító nénik beszélgettek, és a fenti ábrán látható csodálatos módszer dicsérték halálba. Minnie nem volt rest és egyből bebiflázta a módszert, csak hogy átadhassa nekem ill barátainknak. Azóta sem tudunk szabadulni tőle, tegnapi esti kocsmázás alatt pl Eduárda nevű egykori kolisszobatársamnak kijött a 7*8=55!, jelezném, hogy Eduárda már nem volt szomjas, és állításának indirekt bizonyítására is rá tudtunk venni, mert hát mérnökök vagyunk vagy mi a szösz. A bizonyítás kifogástalan lett, csak sajnos nincs jelenleg birtokomban. De hamarosan mindenki gyönyörűségére és okulására közlöm.

Katie

Az emberi hülyeség határtalan

Eléggé megdöbbentő a hír, miszerint a LEFOLYÁSTALAN Aral-tó "kezd" eltűnni a föld felszínéről. Az okok az öntözésben illetve a mikroklimatikus változásban keresendők - állítólag. Gondolom egyik következik a másikból, minden esetre eléggé érdekes, hogy a képen érzékelhető mennyiséget sikerült eltüntetni.

A hírek szerint, az Aralba ömlő két folyóból (Amu-darja és Szir-darja) sikerült annyit elöntözgetni, hogy az tóba már nem jutott. Feltett kérdésemre ("Bakker ezek mennyit öntözhettek?") a híres környezetvédelmi szakertő a következő választ adta:

- 1960-tól mondjuk 50 év alatt, azért el lehet locsolni pár kannával… - így a válasz prof. K. T. tollából (a szerző.)

Gondoltam ezek alapján kiszámítom az egy főre jutó naponta elöntözött vízmennyiséget, de egyelőre még várom az állat-, és népsűrűségre vonatkozó adatokat a statisztikai hivataltól. Bár ha jobban megnézzük a képeket, akkor teljesen mindegy, hogy mennyien laktak a kietlen sivatagban (kb. 2 fő / km2 a tippem), bizton állíthatjuk hogy túlzásba vitték a locsolást. Lehet ezt a megélhetés biztosításával magyarázni, de miközben valaki esetleg "dúskált" a földi javakban, addig a halászok kiakaszthatták a zárva táblát. "Az egykori kikötőváros, Aralszk 100 km-re került a tótól."

Finoman szólva - az elmúlt 50 évben -, az üzbég és kazah vezetés magasról tojt a környezetvédelemre és hagyták, hogy megtörténjen a katasztrófa. Persze eléggé nehéz elképzelni, hogy az "apadás" az egyik napról a másikra történt volna, és ilyenkor jogos a kérdés: Hol a p-ben volt a Greenpeace????

Naponta látom a Discovery-n, hogy a bálnavadászat ellen küzdenek. Bálnát nem látni a músorban, csak azt, hogy mindenféle instabil tákolmánnyal - ami mellesleg milliókba kerül - kergetik a vadászokat az óceánon. Talán lehetett volna egy jut is, marad is megoldást találni erre a problémára, ahelyett hogy hamarosan (2020-ban) már csak a tó hűlt helyét láthatjuk az űrből. Mentsük, ami menthető felkiáltással sikerült egy gátat építeni, ami duzzasztóként nem engedi az északi tó-rész vízszintjének csökkenését (állítólag 8 m-t emelkedett is), de ettől a déli rész viszont teljesen kiszáradt. No comment.

A helyszínre látogató 2011. őszére tervezett expedícó jelenleg egy tagú, további jelentkezéseket a kommentek közé várunk.

Minnie

Ez is megvolt, már mint az év első csalódása, hát sokat nem kellett rá várnom. Több heti próbálkozás után végre nagy nehezen letölöttem a Love and other drugs című filmet, viszonylag fos minőségben, nem rég néztem meg, és nem jött be, pedig a trailert vagy tízszer láttam.

Valahol azt olvastam, hogy egyesek szerint a Love Story durva koppintása, hát szerintem erről szó nincs, egyrészt mert kvázi happy end van a végén ill a nem mennek el addig a történetbe, mint a Love Storyban, magyarán nem hal meg senki. De valahogy ez a film olyan felületes, hogy csak na, nem mennek bele semmibe igazán mélyen, mintha az egész produkciónak annyi lenne a lényege, hogy két ismert embert, a lehető legtovább tartsanak a vásznon, meztelenül...Nem mondom, koncepciónak koncepció ez is, gondolom sok kis/nagylány beül majd a moziba és hatszor elolvad, ha meglátja Jake Zsizsi mellkasszőrzetét. Az első vetkőzésnél, majdnem nekem is sikerült, de aztán kezdtem megunni, hogy ha akarom, ha nem az egykori neveletlen hercegnő mellét, vagy Mr. Zsizsi fencijét adják nagytotálba. A nagy jelenetnek szánt a buszról lerángatós-bevallós pedig már nekem volt kellemetlen, ja és ha méegyszer meghallom a Pfizer szót falnak megyek.

Szóval nekem ez bizony a nagy kár érte kategóriába került, mert sokkal, de sokkal jobban és jobbat lehetett volna kihozni ebből. KTI4

Katie

Megnéztem a Black Swan című filmet, és arra jutottam, hogy ha másért nem azért megérné lefogynom ballerina méretig, - nem tudom hogy az mekkora 30-32?? Max 34-es -hogy Vincent Cassel engem tapizzon végig, de mocskosul egy forgatás alatt. Mert jelenlegi állapotomban, bizony hasfalsérvet veszélyeztetne a markáns vonásokkal rendelkező úriember egy emelésnél.

Mondjunk nem mintha bármikor komoly esély lett volna arra, hogy bármi olyan műfajra alkalmas legyek, ami minimális nőisséget vagy kecsességet igényel...utolsó halvány reményeimet anyám törte szét a békás jelmezzel még az oviban, azóta meg próbál épp abba az irányba terelni, hogy legyek nőisebb...kevés sikerrel

A film egyébként KTI10, azért nem KTI11 mert balettal kapcsolatos a dolog, én nem tudom ki hogy van ezzel, de én ezt nem nagyon értem,ezt a lábujjhegyen tipegést, nekem nem jön át, hogy ebben mi a szórakoztató ill nem tudom elképzelni, hogy mi lehet a sztori, abból egyszerűen nem jön le, hogy egyesek kitömött naciban egyik oldalról eltipegnek a másikig...de ez már az én lelki szegénységem.

Egyébként én lennék a legboldogabb, ha tudnék tipegni, mert sajnos rásérültem a tenisszel szerzett bokaficamra, kétszer is. Először a kocsmaajtóban sérültem meg szerdán, pedig még csak lefelé tartottam az Egri borozó lépcsőjén, másodszor pedig takarítás közben. Van egy akkora buzis kád az albiban, aminek a fal melletti részeit csak úgy lehet letörölni, hogy az ember lánya bemászik a kád közepére. Nagy jelenet: kezemben a törlőroncs, belépek a jó lábammal, majd csak simán be kellene emlenem a másikat az előző mellé, de nem, én ahogy kell jól bebaszom a bokámat a kád szélébe, és baromi nagy késztetést érzek arra, hogy ráharapjak a portörlőrongyra, de helyette egy lábon ugrálok, a kád közepén uh uh uh hangokat vonyítva...

na schön

Katie 

Kezdem az elején, mert ez a szokás, mármint az elején kezdeni... Szóval éppen egy hete sikerült kificamítani a bokámat a teniszpályán, hajnali 7 óra 26 perckor...Aki már korábban átesett ezen -nem feltétlenül a teniszpályán -, tudhatja, hogy akkora nagy érzés, konkrétan be lehet fosni közben, hála istennek eddig nem jutottam, csak egy kicsit lettem rosszul a fájdalomtól és majdnem elájultam...

Ekkorra ért oda a felmentő sereg a másik térfélről, Minnieke, akit korábban kiokítottam arról, hogy mi a harci feladat, ha az ájulás szélére kerülök. Erre eredetileg azért volt szükség, mert - és most idézném legjobb barátom - "ha néhány óránként nem eszek, rosszul leszek."

Nos a feladat nem más, mint leparkolni engem egy biztonságos helyen, ahol nem verem össze magam az összeesés alatt, ill elrohanni egy jó cukros üdítőért (lehetőleg Coca-Cola legyen, mert az ember nem hazudtolja már meg önmagát, akkor se ha épp elájul). Nos Minnie ordítva közeledett, nekem pedig távolodott a hangja, ahogy jött közelebb, gondoltam ez nagyon frankó lesz, ha eldobom magam itt öntudatlanul, és szóltam neki, hogy hozza a baracklevet, de kurva gyorsan (colát nem merünk vinni teniszhez, nem túl sportos hozzáállásra utalna...) Letoltam a baracklevet, hangok kezdtek visszatérni eredeti erősségben, kicsit kivert a jeges veríték, és már majdnem minden rendben is volt, csak kurván fájt a lábam. Minnie kiment fáslit kunyerálni, aki látta már kis kék szemeit, ha kér, tudhatja, hogy nem jött vissza üres kézzel, az más kérdés, hogy combra való fáslit kapott, de erről ő is csak ebből a szösszenetből fog értesülni, mindegy feltekertem, és egy 5 perces vitatkozás a menjük-e az ügyeletre témákörben után indultunk haza.

A vita egyébként nagyjából arról ment, hogy ő akarta, hogy lásson orvos, én meg nem. Erre ő azt indítványozta, hogy hívjuk fel Anutámat, és az lesz amit Anutám mond. Itt szeretném leszögezni, hogy olyan még nem volt, hogy Anutám és Minnieke ne értett volna egyet valamiben...mellesleg akkor sem hívtam fel, amikor a meccsen szétvertem a szemöldököm a bordásfalon Veszprémben, és az ottani kórházban vart össze a helyi George Clooney...istenem micsoda finom kezei voltak...upsz egy kicsit elkalandoztam

Hazaértem Anutám közölte, hogy hülye vagyok és persze Minnienek volt igaza (már megint) az orvossal kapcsolatban és ha fél órán belül bedagad a lábam, akkor nincs appeláta és vasárnapi ebéd sem, hanem irány az orvos. Nos lehet, hogy a bokám ismer engem és tudta, hogy nem akarok lemaradni az ebédről, nem dagadt be 30 percen belül, de annál inkább sikerült a visszaúton Pestig, este kb 22 perc volt, mire az albiban leimátkoztam a lábamról a bakancsot, amit addigra teljesen kitöltött rakoncátlan izületem, a zokni levétele után szomorúan konstatáltam, hogy legalább olyan kecses a bal bokám, mint egy vemhes elefánté, és hogy idén már nem lesz se tenisz, se magassarkú cipő viselés...

És ekkor villant be a tragikus felismerés, miszert basszus, akkor mi a francot is veszek a lábamra a céges karácsonyi partin...egyáltalán sikerül elbicegnem rá?? Hirtelen rámtört a felismerés a gyógykezelés szükségességéről, egyből kirongyoltam a fagyasztott borsóért, ami nem volt, a vegyes zöldséget találtam csak, rá volt írva, hogy ne fogyasszuk kiengedés után, de mivel nem én vagyok a tulajdonosa ez figyelmezetetés nem izgatott fel, visszaraktam másnap reggel a fagyasztóba a zacsit...Ma láttam, hogy egyesek jóizűen falatozzák a zöldségleves, szóval lehet, hogy kamu az a felirat, de az is lehet, hogy kedvenc lakótársaim újrafugázzak a klotyót hamarosan.

Na long story short: 4 nap intenzív pihentetés és mások kihasználása által a bokám leapadt és újra üdvözölhettem a bokacsontom, sosem gondoltam hogy ez ekkor pillanat lesz ill a karácsonyi partyt is megoldottam lapos talpú csizmában... és annyira jól sikerült a wellnes progi, hogy miután betoltam egy pár pohár vörös bort ill rumot (van még valaki akkora állat rajtam kívül, aki ezt a kombot tolja??), eliramodtam táncolni is, ebből is látszik, hogy nem voltam teljesen észnél, egyrészt táncoltam másrészt nem érdekelt, hogy fáj a lábam. Ekkor jött az este fénypontja, új kollega a másik osztályról leribancozott kb 20 ember előtt (a másik 20 dohányzott, hiába az élethez kell egy kis szerencse is): "ja fáj a lábad mi? aztán itt táncolsz te ribanc....lófaszt fáj"

Egy pillantra beugrott  A pankrátor című film utolsó jelenete, a kötelekről leugrós mozdulat, de mivel a gyerek csontrészeg volt, és épp egyszemélyes rajongó tábora próbálta ölelgetni, de nagyon, gondoltam nem szégyenítem meg azzal, hogy leküzdöm a korlátról leugorva, meg hát arra  korlátra fel is kellett volna mászni először ill ha nekimegyek, akkor már a többiek is azt hihetik, hogy a bokaficamom csak kamu. Sajnos a hülye pöcsfej mondatomat elnyelte a karaoke zene, viszont kellemes elégtétel volt látni őt, mint az egyetlen csontrészeg embert, amint az egyszemélyes rajongótábora betuszkolja a taxiba és hazaviszi...és ha jól gondolom meg is kapta a pankrátoros jelenetet, csak nem velem a főszerepben...bruhhahahhhaaaaaaaaa

puszi

Katie

ui: Minnieke megkért még a baleset helyszínén, hogy mondjuk az, hogy ölében vitt le a pályáról, mint az amcsi filmeken. Elő is adtam a munkahelyen, egykori évfolyamtársunk fel is nyerített, mert ő tudja, hogy Minnie 42 kiló 28 deka, én meg nem...

Nos az első kövezés azért jár, mert néha ránézek a People magazin honlapjára...

 A második pedig valószínűleg azért, de Minnietől tuti azért, mert leírom a következő sort:

Ki volt az a nagyon hülye vakegér, aki szerint a Sexiest Man Alive 2010, nem más mint Ryan Reynolds:

Hát komolyan mondom ezt az esztelen parasztgyerek fejet nem tudom nagyon értékelni. Meg mi az hogy ALIVE, hát még jó hogy ALIVE basszus, de hogy Ryan Reynolds és a fenti képet rakják be, mint bizonyítékot....És amikor eggyel tovább nyomom a galériát meglátom ezt:

 Na ez már döfi...

puszi

Katie

Én is hozzászólnék a Dijégó sztorihoz a befejező(?) fejezettel, mégpedig.

Katie tapintatosan megkért, hogy vigyük el a csicsát az állatdokihó' kontrollra mert csálé maradt a jobb mancsa a 15 méteres ugrást követően. Mivel nagy állatbarát vagyok, igent mondtam és szombaton f10-kor indulásra készen becsöngettem Katie rezidenciájára. Minden fain módon alakult, Diégó (a csicsa) némi unszolást követően elhelyezkedett a ketrecében és nekivágtunk a nagy útnak. Mivel a Cherookon praktizáló állatorvosok (2) egyike fél a csicsáktól, a másik meg túladagolja őket, ezért inkább a 20km-rel arrább lévő objektumba (harminzezer vagy háromszázezer méterre is lehetett...) vittük Ricsárd Parkert.

Olyan pontosak voltunk mint a toronyóra, pontban 10-kor (rendelés kezdete) beléptünk az létesítmény ajtaján, és majdnem mi voltunk az elsők, vagyis durván az ötödikek (hogyaza jó büdös...). Áááá gondoltam semmi gond ezek végülis állatok, nem tarthat sokáig a kezelés. Épp elhelyezkedtünk a váróban, amikor megérkezett a kis 15 éves kissé gödhös fehér keverék kutya és mesébe nem illő áj em szekszi és nagypofájú gazdája. Miután szegény pára 3 percen át kiköhögte magát (a tbc semmi ehhez képest) a csaj leült Katie mellé, aki gyanakvó pillantással nyugtázta a dolgot erre a csaj ilyet szólt: Nehogy hozzányúlj! "Bazmeg még bottal se" - olvastam le Katie pupillájáról és próbáltam nem röhögni.

Idestova 55 perce várakoztunk, amikoris elkezdtek szállingózni a további kuncsaftok (jeee). Cuki fehér nem westy, meg szürke pincsi Katienek nemszimpi egymás farát szagolgatták, mire a kis köhögőst is elengedte a gazdája és ezek háman ott keringőztek a váróban. Na és ekkor Pricsárd Diégó Párkernek felment az agyvize és a következő pillanatban egy nő leesett a székről egy fazon meg kirohant az objektumból h hívja az állatkertet ugyanis a csicsuskánk (elnézést a birtokos jelzőért) morgott egy akkorát h azt hitték oroszlán bazmeg. Illetve a néni mellettem (nyúllal érkezett) megkérdezte hogy "ez milyen kutya?". Itt nem mertem Katie-re pillantani, mert abból óriási botrány lett volna - de hála a jó égnek nem lett.

Seperc alatt eltel az a 75 perc és már bent is voltunk a rendelőben. Katie kinyitotta a ketrecet, Diégó meg ott lapult benne mint szar a fűben. Jaaaaj, gondoltam magamban milyen ari és biztos hogy fél, mire Parker előkapta a bal mancsát és kishíján jókora darabot tépett le az állatorvos arcából. Ekkor a falnak simultam és elkezdtem imákat mondani - pedig nem is vagyok vallásos - és reménykedtem hogy ma nem fog vér folyni. Az asszisztens is ebben reménykedett mert felvette a munkáskesztyűt és próbálta megközelíteni a vadállatot. Megsimogatta aztán kitépte a ketrecből a grabancánál fogva. Abban a pillanatban a doki és Katie szinte egy emberként ugrott a macskára hogy két törölközőn keresztül hárman mozgásképtelenné tegyék - persze nem sikerült. Azér' mentünk hogy a jobb kacsóját megvizsgálják nem tört-e el, de erre nem adódott alkalom mert Pricsárd behúzta maga alá és nem lehetett hozzáférni.

Végül azt javasolta a doki, hogy 2 hét múlva jelentkezzünk újra ha a mancs nem javul a gyulladáscsökkentőtől amit adott. Ha erre kerülne a sor, akkor egy jókis seggbeszurira és röntgenre számíthat ez a kis ártatlan teremtés...Remek...

Ennek örömére hazafelé letoltunk egy-egy sajtburit és Katie megvette az álomtopánt az ügyfélpartyra. :)

Na csá
Minnie

Történet egyszerű és rövid: Diego Sanchez Parker (a macskám) ereje teljében felmászott egy kb 15 méteres fenyő tetejére, a mellettünk lévő erdő szélén, de akkora kan már nem volt - 4 napon keresztül -, hogy le is jöjjön...de ezért van a gazdi (én) és a bátyja: kivágtuk alóla a fát.

Na azért nem ennyire egyszerű a dolog, az egész úgy kezdődött, hogy Diego eltűnt, megint. Egyszer már 8 napon keresztül nem láttuk, majd lesoványodva megjelent a konyhapárkányon, vékonyka hangon rimánkodva kajáért. Szóval most már két napja nem tudták Anutámék, hogy császkál. Majd egy péntek reggel, Anutám meghallotta az erdő felől, le is késte a buszt, mert próbálta belőni merre lehet. Este hazaértem, kinéztem az erdőhöz, hívtam, de még mindig csak az ágak közül sikoltozott, de lejönni az büdös volt. Szombat reggel mikor elindultam teniszezni, amint meghallotta a kapu zörgését, éktelen sírásba kezdett, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy még aznap leszedem onnan, de azért a tenisz nem maradhat el ugye?!

Hazaértem szóltam tesómnak, hogy valahogy le kell szedni az idiótát onnan, egyrészt mert 4 napja kapaszkodik a nem kicsit kilengő fenyőn, másrészt, ha nem szedjük le valami jóérzésű vadparaszt előkapja a sörétest, és addig próbálkozik, míg eltalálja. Elkezdtünk összeeszkabálni, tetőlécekből egy elég hosszú rúdat, hátha azon lejön, mert az megértem, hogy a földdel 90 fokot bezáró fán nem próbálkozik. Na a léc persze nem volt elég hosszú, amikor meg hozzászegeltünk egy következőt, már úgy elhajlott, hogy baszhattuk. Ekkor szólt tesóm egyik haverjának, hogy ki kellene vágni egy fát, hozza a motoros fűrészt, a srác szervezete először nem kívánta a szombat ebéd utáni munkavégzést, de mikor meghallotta, hogy egy macska alól kellene kivágni, akkor egyből eldobta a tévéirányítót. Ja ahhoz, hogy kivágjuk a fát, még meg kellett fűzni a erdőtulaj bácsit, ez ment mondjuk a legkönnyebben:

Bácsi: miért akarjuk kivágni?

Tesóm: hát azért Bátyja, mert nem jön le a macska...

Bácsi: ja hát én is szeretem az állatokat... vágjátok ki a picsába a fát.

Mielőtt nekiálltunk fűrészelni (már a fát), megjött a bácsi felesége (a néni) gondolta, hogy neki majd lejön első szóra, annak ellenére hogy nekem még a kajástál zörgetéssel sem sikerült elérnem semmit. Ő kezdte hívogatni a macskát, de mivel otthon hagyta a protkót és Diego nem hallgat a "csicsa csicsa gyáreeee le csicsa" hívásra, támadt egy másik ötlete vágjuk ki azt a korhadtabb akácot (fenyő volt az is) és döntsük neki a fának és lejön a csicsa rajta. Kivágtuk, de Csicsa nem jött le... Jó akkor vágjuk ki alóla a fát adta meg az áldását a néni is. Tesóm haverja elkezdte vágni a fát a macska alól, kb úgy mint a norvég favágók a Discovery-n, kivág a törzsből egy darabot, azt kiüti majd a fa függőlegesen esik le egy kicsit, na ez nem jött össze, mert a fa dölni kezdett, de megakadt a mellette lévő fák lombjában, erre Diego átugrott egy másik fára...

Igen, ahhoz elég tökös, hogy ugráljon az egyik fáról a másikra, de lefelé venni az irányt, azt nem...Ekkor már megjött a Bácsi is kezébe vette a fűrészt és adott a (3.) fának is..ami kb 2 perc múlva el is dölt, és mivel mellette már nem volt nem volt hova ugrani Mr. Bátornak, és zuhant a fával..Amint földet ért sovány disznó vágtát lenyomott és bemenekült a garázsba...én rohantam utána, majd az állatorvosi ügyeletre.

Viszonylag olcsón megúszta, mondjuk a tokáját vissza kellett varrni egy pár öltéssel az állkapcsára, amit előtte gondosan leborotváltak ill a jobb mellső lábának kézközépcsontja is eltörött.  Mikor tesómék visszavitték konrollra kedden, már a doki meg a felesége is könnyes röhögte magát rajta, már a sztorin, hogy hogyan keletkeztek a sérülései.

Jelentem már borostásodik a drágám, szépen eszik (zabál), vasárnap azon aggódtunk, Anutámmal, hogy nem pisilt még, Anutám attól tartott, hogy tele hólyaggal zuhant le, és akkor az úgy gáz. De megnyugtattam, hogy mielőtt elkezdtük vágni a fát, akkor űrítette ki a kis hólyagját, de mi először konkrétan azt hittük, esik...aztán felnéztünk, macska egyik hátsó lába egyik ágon, a másik a mellette lévőn, aztán amit szól...Később Anutám aggódott, hogy még nem kakilt, de aztán megláttuk hétfőn miközben akkora mennyiségét produkált, hogyha ha tesóm nyomta volna, először agyonveri kefével, mielőtt lehúzza... Szóval megnyugodhattunk:)

Ma megbeszéltem Diegóval, ha még egyszer fára mászni támad kedve, már úgy, hogy nem jön le magától, eltöröm a másik lábát is..ahogy egy jó gazdához illik

na puszi

Katie

Milyen csodálatos is az egyedüllét, és most ne kezdjenek írogatni azon 72 éves ill a feletti nénikék, akik elmúlt 25 évet egyedül élték le, hogy menjek a sunnyogós pi@&ába, mit tudok én az egyedüllétről: hát nekem jelenleg azt jelenti, lakótársaim elhúztak a hétvégére ék alakban, mint a vadlibák és végre uralom a kecót....

Uralom ugyanis, nem kellett kisurrannom a fürdőbe és sunyiban hajat festeni, elkerülve az érdeklődő pillantásokat ill az azért fested mert már őszülsz kérdéseket (természetesen nem azért). Befekhettem a "BUZIS KÁD"-ba (az elnevezés Tigris nevű lakótársamtól van, aki szintén szeret hemperegni benne), anélkül, hogy más idegesen topogna kinn, hogy mikor végzek már, mert jönne mosni. Így most 1,5 órát áztattam magam és telitorokból énekeltem Bryan Adams számokat -Minnie biztos irigyel emiatt. Megsüthettem kedvenc 10 perces cuccom anélkül, hogy meg kellene kínálnom, olyan egyedeket akiket rühellek látni is, nem csak etetni.

Na kérem szépen nekem eddig ez hajlik a tökéletesség felé, ja és ki ne felejtsem, hogy sorozatokból updatelem magam szorgalmasan...Ígértem, hogy ha minden új szezonból láttam legalább 3 részt, akkor írok róluk egy kis szösszenetet, na tessék akkor: 

-MAD MEN: vége a 4. évadnak, és eddig ez tetszett a legjobban, az hogy a pasi bejön, az is sokat dob a dolgon, de be kell hogy valljam, nekem Don Draper jobban tetszik depisen ill ittasan, mint abban a hirtelen jött rózsaszín ködben,amibe az utolsó részre sodorták az írók...egész évad KTI9, utolsó rész:KTI6

-GREYS ANATOMY: azt hittem, hogy sikerül majd azon a szinten folytatni, ahol a 6. évad befejeződött, mert konrétan azon befostam (többször is), de nem jött össze, visszataláltak a vergődős sztorivezetéshez, ill a szerintem legjobb szerepet is sikerült elbaszarintani, nem értem miért csináltak, egy tehetetlen hülye zombit, a koreai csajból, de remélem jó/komoly okuk volt rá - eddig:KTI5

-THE BIG C: nagyon durranást vártam, és a homeless öcsi kimondottan irritál..KTI6

-PRIVATE PRACTICE: eltűnt a poénos oldal, csak a nyüglődés itt is KTI5

-HOW I MET YOUR MOTHER: lassan már ott tartok, hogy ha egyszer elmosolygom magam közben, akkor az egy "jó" epizód volt, szeretnék olyan részeket, mint a pillangós tetkós - KTI4

-BROTHERS AND SISTERS: abszolút csajos lett azzal, hogy állandó szereplő lett a francia csávó, aki az első Szex és New York filmben, a szőke helyett megfarkalja Samanthát..magyarán lett mire nyálat csorgatni, csak az a baj, hogy közben a Hollys jelenteken szétverném legszívesebben a saját fejem egy bárszékkel - KTI6

-HOUSE: a jó hír, hogy az előző évadhoz képest és sokkal jobban bejön, a rossz hogy az előzőtől már hánytam, szóval nem igazi viszonyítási alap, de az első rész kifejezetten tetszett, főleg a pezsgő bontós rész: KTI7

-WEEDS: no komment: KTI9

-THE BING BANG THEORY: s04e01 - KTI11, a kórházas jeleneten, másnap reggel is beröhögtem a metrón, sajnos egyedül voltam, már úgy értem, hogy a metró az tele volt, csak én nem ismertem senkit...ja azóta is várom a hasonló jó folytatást - KTI2... BAZINGA : KTI10

a kórházas jelenet:

-COUGAR TOWN: tök igazuk van, miért ne lehetnen kedden délelőtt bort inni?:) KTI10 ja és ki ne maradjanak a murder/suicide jelenetek:

-MENTALIST: sajnos már nem megy, skippeltem KTI3...pedig az a pasi..

-PARENTHOOD: like it, remélem nem kap kaszát kint, a Lorelai Gilmore miatt kezdtem nézni, nekem nagyon bejön, minimálissal kevesebb dráma ill pont ennyivel több poén és minden ok lesz KTI10

-THE GOOD WIFE: best of, azt hittem, nem tudják majd tovább csavarni, de igen: yippi, nálam abszolút viszi a pálmát KTI11

-THE TUDORS: a 3. évad után megfogadtam, hogy megverem magam, ha megnézem a 4.-et is, de mivel nem félek magamtól megtettem, komoly örömet mondjuk nem okozott, kivéve a Charles-t alakító faszi látványa, de a főszereplő választást véleményem szerint eltolták de rendesen, ja és nem értettem azt sem, hogy a 4. feleséget, aki elvileg ronda, miért Joss Stone játsza, aki nem az...KTI5

Ja és mindezek után elmesélnék egy esetet aminek főszereplője szerényen én lennék ill a müzlis tálam és a szarfaszú lakótársam Mary. A történet annyi, hogy tálam egyik nap eltűnt a helyéről, ahova személyesen helyeztem, majd miután lecsekkoltam a srácokat és ők konkrétam, még az sem tudták, hogy létezik olyan, mint müzlis tál, (hát hiába fiúk akik, az összes létező színt leírják a hat alap színnel) a gyanú(m) ráterelődött, rendkívűl éleselméjű portugál-francia lakótársamra, aki kérdésemre kérdéssel válaszolt (mint mindig), hogy a kerámiát keresem-e .

Azt. Ja azt nem tudja, de tett egy kísérletet arra, hogy megkeresse a DVD lejátszó mellett, közben megkérdezte, hogy ott már kerestem, majd mikor én visszakérdeztem, hogy ott miért kellett volna, hisz nem oda tettem, lazán megfordult és közölte, hogy ja akkor ebben az esetben nem tudja, hogy hol lehet. Majd ma nagy egyedül létben felfedeztem az edényszárítóban, ahol legalább négyszer csekkoltam a korábban, szóval lehet, hogy végig kellene néznem pár évadot, az X-aktákból is, hogy megtudjam milyen egyéb módon kerülthetett elő a motyóm, ha azt veszem alapul, hogy mindenki őszinte gyerek, akivel együttlakom...

na puszi

Katie

A hallgatás oka, hogy Minnie még mindig az ingerszegény környezetben tartózkodik, én pedig a sorozatfüggés állapotába kerültem, ahogy minden év szeptember/októberében...Elég sokat pörgetek jelenleg és mivel mindegyikből szeretnék legalább három részt bekebelezni, addig gondoltam nem írok külön szösszenetet, hanem egyben öntöm majd a "naiv" gondolataimat a nép közé a termésről.

Az alábbi sorozatokat érinti jelenleg a figyelmem, de ha van bármi, amit bárki bármikor bárhonnan érdemesnek tart bepróbálásra tudassa:

-MAD MEN

-GREYS ANATOMY

-THE BIG C

-PRIVATE PRACTICE

-HOW I MET YOUR MOTHER

-BROTHERS AND SISTERS

-HOUSE

-WEEDS

-THE BING BANG THEORY

-COUGAR TOWN

-MENTALIST

-PARENTHOOD

-THE GOOD WIFE

-THE TUDORS

hamarosan jelentkezem, és előre köszönöm az aggódó kommenteket: IGEEEEEEEEEN SOROZATFÜGGŐ VAGYOK

puszi

Katie

 Munkahelyi viszontagságok alcímmel írt Minnie szöszenetet, én tettem közé az émint, mert megkért rá és felhívta a figyelmemet, hogy cenzúra nélkül közöljem, mert ezt ő bosszúnak szánja amiatt, hogy én hetek óta baszogatom amiért nem ír. Innen a cím is, ha valaki nem értette volna első körben. De a saját magam és hitelességem védelmében az alábbiakban közlöm a cenzúrált változatot is - más színnel jelölve azt amint feltétlenül fontosnak tartottam meg említeni:

Nagy örömömre az egyik ügyfél kiemelt figyelemben részesít az elmúlt hetekben (na ennek örülök én is). A dolog ott kezdődik, hogy a kedves úr minden nap tiszteletét teszi az irodánkban és elfogyasztja a kávét amit a budget-ből főz az iroda (ez egy paraszt).Többszörösen is felháborít a dolog, egyrészt mert én nem iszom, másrészt mert ő ingyé' issza (na ja). Egyébként Bruce Willis-re hajaz a pasas, csak az arca és a testalkata más, viszont ugyanolyan borostás... Szerintem Katie-nek biztos bejönne (nem), főleg hogy már másodszor csókolt nekem kezet és Katie szereti az ilyen régimódi pasasokat (egyáltalán nem, nem is tudom honnan veszi ezt). Tovább segít a helyzeten, hogy amikor megjelenik az irodában, a kedves kolléganő - aki velem szemben ül - harsány kacajban tör ki, mire én sem bírom rendbe szedni arcizmaimat és így mire odaér hozzánk kezet fogni/csókolni már fetrengünk a röhögéstől amit persze bátorításnak vesz (ki tudja miért). És ez csak egyre rosszabb lesz...

Kérdéseim: 1.)Miért pont én? miért ne? 2.)Miért pont ő? miért ne ő? 3.)Miért nincs ott Katie hogy támogasson? Csak. Bár halkan jegyzem meg, szerintem ő szórakozna a legjobban az egészen (az tuti), visszaemlékezve Háfnyiermedve és Grófbáróúr egyetemi évek alatt irántam mutatott közeledésére, amiről most nem szeretnék beszélni (pedig lassan ideje lenne).

Ellenben ha már témánál vagyunk, elmesélnék egy történetet Katie-ről, akibe az egész egyetem bele volt esve (ez egy nagyon durva ferdítés, mert konkrétan senki, ill ha az egész egyetem, akkor abba beletartoznak a lányok is, és azt meg visszautasítom). Eljött a nagy nap, amikoris kiosztották a pneumatikus tökömtudja milyen tantárgyhoz tartozó féléves feladatokat. Két (fatális) véletlen dolog történt: 1 - egy csoportba kerültünk; 2 - és ahhoz a doktoranduszhoz, aki gyengéd érzelmeket táplált a társam iránt (ilyen doktorandusz nem volt ill ha mégis az a mérnőki fizikán segítő szőrmók gyerekre gyanakszom). Nem a Szamurájra gondolok (bár őt szintén magába bolondította, főleg amikor utánozta a kollégiumi folyosón csak nem vettük észre, hogy közeledik), hanem Stihlfűrészúrhoz, akinek amikor megmondta az anyakönyvezett nevét - nem árulhatom el biztonsági okokből - majdnem visszaszóltam, hogy szórakozzá' mással, csak megláttam a bicepszét (na igen az bizony a látványosság kategóriába tartozott) meg felötlött bennem hogy esetleg tényleg ez a neve. Szóval megkaptuk a feladatot, és annyira buzgón (oh persze buzgón) nekiestünk az állványon mozgatható elektromos motor tervezésének, hogy sikerült szabadalmaztatnunk egy kórházban is alkalmazható eszközt, aminek a biztonsági tényezője S=427 lett (általában 5 és 6 között kell lennie...). Én mindig is mondtam, hogy fő a biztonság!! Azóta ebből élünk - meg a post it feltalálásából - így lesz mivel eldicsekedni a következő osztálytalálkozón...nekem két hét múlva lesz de szerintem nem ezzel fogok:)

eredeti forgatókönyv alapján írta és rendezte:

Katie 

 Munkahelyi viszontagságok

Nagy örömömre az egyik ügyfél kiemelt figyelemben részesít az elmúlt hetekben. A dolog ott kezdődik, hogy a kedves úr minden nap tiszteletét teszi az irodánkban és elfogyasztja a kávét amit a budget-ből főz az iroda. Többszörösen is felháborít a dolog, egyrészt mert én nem iszom, másrészt mert ő ingyé' issza. Egyébként Bruce Willis-re hajaz a pasas, csak az arca és a testalkata más, viszont ugyanolyan borostás... Szerintem Katie-nek biztos bejönne, főleg hogy már másodszor csókolt nekem kezet és Katie szereti az ilyen régimódi pasasokat. Tovább segít a helyzeten, hogy amikor megjelenik az irodában, a kedves kolléganő - aki velem szemben ül - harsány kacajban tör ki, mire én sem bírom rendbe szedni arcizmaimat és így mire odaér hozzánk kezet fogni/csókolni már fetrengünk a röhögéstől amit persze bátorításnak vesz (ki tudja miért). És ez csak egyre rosszabb lesz...

Kérdéseim: 1.)Miért pont én? 2.)Miért pont ő? 3.)Miért nincs ott Katie hogy támogasson? Bár halkan jegyzem meg, szerintem ő szórakozna a legjobban az egészen, visszaemlékezve Háfnyiermedve és Grófbáróúr egyetemi évek alatt irántam mutatott közeledésére, amiről most nem szeretnék beszélni.

Ellenben ha már témánál vagyunk, elmesélnék egy történetet Katie-ről, akibe az egész egyetem bele volt esve. Eljött a nagy nap, amikoris kiosztották a pneumatikus tökömtudja milyen tantárgyhoz tartozó féléves feladatokat. Két véletlen dolog történt: 1 - egy csoportba kerültünk; 2 - és ahhoz a doktoranduszhoz, aki gyengéd érzelmeket táplált a társam iránt. Nem a Szamurájra gondolok (bár őt szintén magába bolondította, főleg amikor utánozta a kollégiumi folyosón csak nem vettük észre, hogy közeledik), hanem Stihlfűrészúrhoz, akinek amikor megmondta az anyakönyvezett nevét - nem árulhatom el biztonsági okokből - majdnem visszaszóltam, hogy szórakozzá' mással, csak megláttam a bicepszét meg felötlött bennem hogy esetleg tényleg ez a neve. Szóval megkaptuk a feladatot, és annyira buzgón nekiestünk az állványon mozgatható elektromos motor tervezésének, hogy sikerült szabadalmaztatnunk egy kórházban is alkalmazható eszközt, aminek a biztonsági tényezője S=427 lett (általában 5 és 6 között kell lennie...). Azóta ebből élünk - meg a post it feltalálásából - így lesz mivel eldicsekedni a következő osztálytalálkozón...

Csá
Minnie

Napi izgalom megvolt: életemben először elhagytam a mobilom...a cégest...majdnem...de végül sajnos nem jött össze, pedig annyira számítottam az enyves kezű takarító néni közreműködésére, de jellemző módon bejött a céges taktika, magyarán adjunk jó szívvel, olyan mobilt a dolgozó népnek, ami a kutyának (pontosabban taki néninek) sem kell. Szóval nálunk bátran bent lehet hagyni a KÉSZÜLÉKET az asztalon, mivek nem kajajegy nem bántják.

Hétvégén Anutámmal eliramodtunk vásárolni, ismét lejártuk a lábunkat, és konkrétan nemsoksemmit vettünk, majd vártunk 1 órát a hidegben drága bruderomra, közben sikerült összeszedni egy kis torokfájást is, de persze a hétvége nyerítését is annak köszönhettem, hogy bruderomat idézem "mindjárt jön". Anutám ugyanis a várakozás 40. perce táján közölte, hogy nagyon kell pisilnie, de nem megy be sehova már, mert ugye tesóm mindjárt jön, majd halkan a nem létező bajsza alatt megjegyezte, hogy azért tüsszenteni nem mer...És ezzel párhuzamosan azt is világossá tette, hogy ő bizony ELVBŐL nem klimaxol, nem úgy mint odabenn a sok hülye picsa (értsd: a munkatársai)

Tesóm után a Máv is rásegített a torokbajomra, mert miért is ne menne a klíma, amikor a napi középhőmérséklet éppen nem éri el a 10 fokot...

Szombat este kalandom volt egy sünivel is, Vitya kutya már vagy negyed órája ugatott mint az örültek, gondoltam kimegyek és elkergetem azt a köcsög macskát, amelyik Diego távollétében falatozika táljából. FYI Diegonak sürgős alhatnékja volt az ágyam közepén. Szóval kimegyek sehol egy macska, csak valami fekete folt, egy sün valahogy odalogisztikázta magát a macsekkajához és nagyon úgy tűnt, hogy ízlik neki, egy törölközővel felkaptam, aztán kert közepén elengedtem a kis bolhást, baromi cuki volt a hosszúkás orrával, meg a miniatűr szemeivel.

Uh ma megint túlestünk a munkavédelmi oktatáson, ami fergeteges volt, egy 60 éves papa 30 percen keresztül mesélte a nagyon tanulságos, általa kitalált sztorikat, idén újított a gurulós székre felálló ismeretlen irodista nem az ablak előtt szerencsétlenkedett, mint tavaly, hanem órát igazított, de a papírlap élével idén is elvágta a szemét egy szerencsétlen, de 2 hét táppénz után már dolgozik...ill a 112-öt ne hívogassuk stb.

De ennél az ürgénél már csak az üzemorvosunk nagyobb arc, 35 perc míg beüzemeli a laptopot, majd 15 perc után megállapítja (mindenkinél) az ENYHE gerincferdülést, és beírja az alkoholfogyasztáshoz, hogy alkalmanként (alkalom mindig van persze), egy kis vérnyomásmérés 110/70 (mindig) és már alkalmasak is vagyunk

JA BRÉKING NYÚZ: felvettek egy csini izmos fiúcskát a másik osztályra, szerintem többen szívesen megrontanánk::)

Szolgálati közlemény: Minnie majd ír, de állítólag nem történt vele semmi az elmúlt fél évben...szegényke

Múlt hét pozítivuma: kettesünk volt a hatos lottón

Puszi

Katie

ps: Andy Murrci kizúgott a US Openról, hasonló jó folytatást várok Seggerertől is, és Úristen Röffencs Rooney is csalja a feleségét, hogy mik vannak, micsoda meglepetés...bár szerintem inkább az a meglepő hogy valaki hozzáment, persze értem én, hogy van az a pénz

 Mindenki elmehet a jó bús, sunnyogós pi@#ába, akinek bármi kis köze van a Corvin közi díszburkolathoz, elvileg már kész kellene hogy legyen, gyakorlatilag persze nincs, meglepő módon..

Egész nyáron nem tudtam eljutni az ajtótól a metró aluljáróhoz (max.100 m) anélkül, hogy ne legyen tiszta poros a lábam meg a tangapacskerom, hónapig pacikukit sem csináltak, de az nagy elánnal...aután valakinek gondolom csak eszébe jutott a dolog, és kétoldali megközelítés módszerével elkezdték lerakni a díszburkolatot, de a mozi előtt részt már nem sikerült...

Leszórták a földet zúzott kőszerűséggel, amin nem végignyargalni úgy, hogy ne süllyeppedjél bele 5 centire, és a már említett tangapacskerben csodálatos élményeket szerezhettem, amikor a kövek bejutottak a talpam és a pacsker közé. Majd egyik reggel amikor munkába indultam, pár jó munkásember ott cisszeget nekem, mert át mertem lépni az ő általuk kifeszített szintező(?) mazdag felett, mondtam is nekik, hogy nyugi majd holnapra megtanulok repülni, ha esetleg egy nap alatt nem sikerülne, letenniük azt az 5 méteres sávot...hát minden votlam csak népszerű nem
 

Ma ugye majdnem egész nap esett az eső, na most nyakig sáros lettem, persze felfoghatom tök pozitvan is: legalább nem lettem poros. De őszintén kezd elegem lenni azokból a töketlen emberekből, akik azután kezdenek el töketlenkedni, hogy "valahogy" megszerezték egy zsíros businesst, valahogy...

Katie

Két hét múlva céges hétvége, háááát ha a két évvel ezelőttire alapozom, vár rám pár meglepő esemény, érdekes összeborulás és egyéb muris dolog.

Legutóbb már az oda úton a buszon sikerült mindenkinek jól leinni magát, konrétan Zs. Béla és H. Marika már akkor részeg volt, amikor kiértünk az M7-re, de saját elmondásuk szerint miután még az álló, - további munkatársakra várakozó - buszban megittak fejenként 3 felest a rendkívűl jó minőségű Kalinka vodkából, a filmszakadás már a felüljárónál utolérte őket.

FYI a felüljáró a cégtől kb 250 méterre volt. 

Ezzel semmi probléma nem is lett volna, ha nem a mi faházunkba lettek volna elszállásolva. Mi F. Marival (szobatárs) egész úton tutti-fruttit ittunk, amit én mutattam be, mint fincsi italt a kollegáknak, annyi az egész, hogy össze kell önteni 2 l Sprite-ot és 0,5 l Császárkörte likört. Működik a dolog keverttel is, de ugye aki igényes az körtével issza, vagy hát leginkább sehogy. A recept egyébként saját fejlesztés még az egyetemi időkből, amikor a hét úgy kezdődött, hogy hétfőn félreraktam a hazaút költségeit, a maradékot pedig hát ne finomkodjunk elittam, mert úgy egyetemista ételre nem költ csak italra, ha éhes, lefekszik aludni...szóval, hogy minél kevesebbet kelljen aludni, az adott összegből próbálta mindenki kihozni a legtöbbet, én is..

Még az úton egyből rátértünk a leghálásabb témára a raktáros fiúkra, a nagyfőnők, innentől egyszerűen Anyánk, legnagyobb örömére, aki nem kicsit szexmániás szerintem ill hát döntsétek el Ti: Anyánknak a sebességmérő automatákról a maszturbáció jut eszébe, a nyilván szó helyett mindig a nyalvánt használja, nem kis derültséget okozva egy-két megbeszélésen, mentségére nem a magyar az anyanyelve, hanem a német; a 60 éves férjét simán csak babynek szólítja a telefonban, és a baby legalább háromszor elhangzik minden mondatba; múltkor be volt ragasztva a tarkója, állítólag valami betokosodott szart vágtak ki neki onnan, de szerintem csak figuráztak Babyvel otthon, aztán bevághatta a fejét; egyszer páran voltak egy ügyfélnél, az indulás előtt az egyik kisfőnök, mivel nem akart Anyánkkal egy autóval menni, azt mondta, hogy hozza a saját autóját, mert beugrana valahova, erre Anyánk: szexshop-ba???

De vissza a raktáros fiúkra, szóval mindenki előadta a maga kis sztoriját velük, én is meséltem hogy egyszer éjjel felhívott mindenki kedvence, Béci a raktárból, hogy nem talál egy palettát, hát én annyival elintéztem, hogy nézd Béci itt mellettem az ágyban nincs, szóval keressétek tovább a raktárban. Anyánk megkérdezi melyik is a Béci, mondom hát az a jó izmos. Reakció:felcsillanó szemek, elcsukló (oder elcsikló) hangon: oh oh oh igen már tudod, bizony izmos... közben az én karomat szorongatta, mintha Bécié lenne, hozzáteszem a közelébe sem ér izmosság tekintetében.

Egyéb hasonlós sztorik után, megérkezünk, kaja, pia, egy kis think you can dance aztán az éjszaka történései, faháztársaink kicsit ráittak, arra amire egyáltalán nem kellett volna, eredmény éjszakai fürdőzés, a 15 fokos Balatonban, miközben a levegő hőmérseklete alulról közelíti a 10 fokot, Zs. Béla egész éjjel németül ordítozik, konkrétan a segglyukába szeretne kérni vmit, mindezt németül a Balaton parton, szerintem nem teljesen veszélytelen dolog. Majd hajnalban beállít a faházba és közli velünk, hogy megvolt neki R. Mária, na itt annyira kiakadunk, hogy nem tudunk tovább aludni, ugyanis R. Mária Moby Dick magyar hangja teste, aki állítólag kölcsönkért egy pólót a fürdőzéshez, remélem mindenki kapacskodik, mert nem hozott bikinit, basszus van egyáltalán ekkora méretben bikini???. Ja sajna a póló fehér volt, és SAJNOS mi lemaradtunk róla, ahogy a fehér bálna partra vetődik, képek vannak állítólag, de egy jó érzésű kollega nem adta ki a kezéből a mai napig...lehet, hogy nem is bánom. Eközben H. Mária pedig az egyik managerrel ordítozik, mondván ő baromira örül, hogy barátok, de szerinte a barátságba nem tartozik bele, hogy a manager ellopja az ő táskáját.

De legnagyobb arc persze a pénzügyről van, Schpanglné (persze ez nem az igazi neve de abban is csak egy magánhangzó van 15 mássalhangzón mellett).So Schpanglné 45 év körüli magas, sovány beesett arcú 2 vagy 3 gyerekes anyuka, akiről már az első este kiderül, hogy a férje Schpangl sajnos nem látja el a baját otthon rendesen, már szexuális értelemben, ugyanis Schpanglné miután üres gyomorra, bevág 1-2(6) unicumot, egyből ráveti magát a himbilimbivel rendelkező versenyzőkre. Kezdésnek a pincér, majd egyik vámos, bepróbálkozik az autós osztályos kollegáknál is majd mikor feleszmél, hogy azok bizony a gyermekei lehetnének, gondol egy nagyot és odamegy Sz. Bélához a tengeri osztály vezetőjéhez, mondván hát mivel ők egykorúak mi lenne ha?? Sz. Bélának nem akaródzik a dolog, sőt mivel baromi kellemetlen kezd lenni a helyzet, úgy dönt, hogy Schpanglnét elkíséri a faházához, és ott hagyja a lakótársaknak, hogy vigyázzanak rá. Persze Schpanglné elsőre azt hiszi sikerült az akció és épp szobára tartanak, amikor feleszmél már kicsit nagy a tömeg, akik épp kiszemeltjét ugratját azzal, hogy ugyanmár mi bajod lehet Béla, vagy miért Béla mit hittél miről szól a céges hétvége stb..

Másnap egy kis hajózás, borkostoló Badacsonyban, délután visszaérkezés, kiderül, hogy csak a mi faházunkban nincs meleg víz, előző este még azt hittem véletlen, le is zuhanyoztam hideg vízben, jól esett a 10 fokban. De mondta a gondnok, hogy nyugodjunk meg, mert hétfőn jönnek is már javítják, mondtam neki, hogy az fasza, mert mi már vasárnap reggel húzunk el ék alakban, mint a vadlibák.

Este vacsi, egy kis pia megint, aztán karaoke, hát kb úgy kellett a karaoke mint egy falat kenyér... de ha eleget iszol minden ok, végüs is eleget ittam, majd leadtuk többed magammal az esti programot a mikrofon mögül, persze Anyánk megint jó érzékkel volt mindenhez, amint egy kicsit jó volt a hangulat egyből kért magának számot, John Lennon: Imagine -kurva nagy party dal, kb egy órába telt míg mindenki visszanyerte a kedvét az estéhez, de erről elsősorban megint Schpanglnét gondoskodott, délelőtt még egy kicsit szégyenkezett magán, de csak azon hogy berúgott, a többiről fingja nem volt, mi meg nem mondtuk neki. Aztán megint lenyomta a kaja nem kell, csak az unicum programot és mintha megint ugyanazt a videot néznéd, csak most a vámos kollega egy pár fotó kedvéért ölébe kapta Schpanglnét, de ez volt a legkisebb távolság a hétvégén Schpanglné és a bráner között. Egy óra múlva Anyánk a We are the champions kérte, én ekkor hagytam el a helyszínt...

Reggel indulás vissza, és hét közepén fotóvetítés az irodában, harsány röhögés kíséretében, meg és kis pletyka, hogy az egyik kollega az autós osztályról baromi szerencsésnek bizonyult azzal a két kolleginával...no komment

Katie

Itt ülök a laptoppal a medencénk mellett, Diego macskám henyél a grillező alatt (mindig hihetetlen érzékkel választ helyet a döglésre) napfény egy szál se, de gondolom bárhol máshol verőfényes napsütés van, csak engem ill Anutámat szivatják az égiek, de rendesen...4 könyvvel jöttem haza eleve felkészülve, hogy fostalicska időnk lesz, hát két nap még hátra van a main kívül, de könyvek már rég kiolvasva, a hűtőt is felzabáltam, takarítani nincs kedvem, szóval nagyjából kifogytam az ötletekből..
 

Reggel megint adtunk a tenisznek, hát a mai napi produkciónk az ütővel is Youtube gyanús, sajnos a videofelvételeket a mai napig nem kaptuk kézhez, pedig van olyan sanda gyanúm, hogy egyből megugrana a blog látogatottsága. Ja egyébként kivételesen nem voltunk egyedül a teniszkomplexumban reggel, mert ugye mi azok vagyunk, akik reggel 7 és 8 között nyomják, mert végül is mikor kell korán kellni, ha nem szombat,vasárnap ill ünnepnapokon. Szóval nem voltunk egyedül, mert egy kisegér volt az egyik térfél végében, valószínűleg ugyanúgy akció közben adta meg magát a lelkem, mint a teve a „viccben”, csak ő esetében nem a menetszél lehetett a ludas, én egy akut szívmegállásra gyanakszom és mindez futásközben, mert tök úgy nézett ki, mintha vágtázna, csak épp hirtelen az oldalára került...na mindegy egy jól irányzott keretes tenyeressel beraktam a labdafogóháló mögé, mert nekem is van ám szívem, meg nem akartam bokasérülést szenvedni, hogy esetleg megcsúszom rajta...

Hazaérkeztem, felkészítettem a kaját, majd rongyoltam ki, mert akkor még sütött a nap, befejeztem a Millenium trilógiát KTI11 szummában, és a második, meg harmadik rész sokkal jobb, mint az első, szóval hajrá mindenkinek ajánlom, sajnos az elsővel kezdődik, tuti nem gondoltátok mi?:) És az is unalmasan, de türelem rózsát terem, állítólag bár nekem még nem jött össze...

Aztán eszembe jutott, hogy a medenceszűrőt ki kellene cserélni, na itt követtem el a nap bakiját, már nem azt, hogy eszembe jutott, hanem nagy ésszel addig még eljutottam, hogy kikapcsoltam a vízforgatót, de nem dugaszoltam be a ki és bemenő oldali csonkokat, hanem nagy rössel letekertem a vízforgató tetejét, majd 1 percig értetlenül néztem, hogy ömlik a víz, és akkor jött az isteni megvilágosodás, fel is horkantam, egy mekkora barom vagyok című mondattal..gyorsan visszatekertem a tetőt, persze szarul, bedugtam, amit be kellett, majd megpróbáltam megint letekerni, nos nem sikerült, mert nem éppen menetnek megfelelően tekertem vissza...nice job

Lementem Anutámért, hogy segítsen, és akkor innentől mindenkitől minimum középfokú vizualitást várok: Felfújható medence, közvetlenül mellette a nád, nád és medence oldala között vízforgató berendezés, hely nulla csak egy ember fér oda, na és hogy oldottuk meg, Anutám leguggolt, én fölötte behajoltam, rá a hátára és megpróbáltuk letekerni a tetőt, Anutám guggolva fogja a vízforgatót, és a hátán egyensúlyozva próbálom tekereni, de közben majd be fosunk a röhögéstől, kertszomszéd is érdeklődve pillantgat felénk, tető nem mozdul, Anutám annyira röhög, hogy vizelettartási problémai is jelenkeznek (Tena Lady), kicsit le is kell állnunk, majd újra nekiveselkedünk, addigra már a másik kertszomszéd is megállt a fűnyírással, de sikerül, szűrőt kicseréltem, nagy gonddal visszatekerem a tetőt, ez is megvan, pik-pak és gond nélkül...

Kajáltam egyet, majd bemerészkedtem a vízbe, a 22 fokos vízbe, csodálatos élmény, a veséim is össze tudnak húzódni, nemcsak a szívem, azóta ülök kinn a medence mellett várom, hogy nyár legyen meg, hogy minden kedves szomszéd - beleértve a kíváncsiskodó kert felőlieket - is befejezze a fűnyírást, ám mire befejezték Faterom állt neki, na schön.

Ja Anutámnak épp most szóltam, ok, hogy most ő van belemerülve a tetovált lány könyvekbe, de lehet, hogy le kellene venni a tangapacsker, mert egész jól lehet barnulni felhős ég alatt is, és milyen igazam volt...sebaj, majd rajzol három virágot a lábfejére és mehet mezítláb melóba...szerencse, hogy nem gumicsizmában flangál a kertben.

Mellesleg egész héten azon agyaltunk, hogy mi a fenéhez kellene kezdenem, mert a jelenlegi állapotot már rohadtul nehezen viselem, hogy egy nagyhalom idióta között kell dolgoznom, olyan munkát végezve, amitől konkrétan hányni tudok. Anutám szerint valami kreatívnak kellene lennie vagy valami, ami az írással kapcsolatos, mert abban jó vagyok, szerinte (anyai elfogultság) mondtam is neki, hogy szívesen „dolgoznék” úgy mint a Sex and City-s csajok, csak éppen még 2 picsa típusú barátnőt kellene szerezni (pedig egy sem hiányzik), akik szintén nem dolgoznak, de pénz az még is van valahonnan, egy a bökkenő, hogy Minnieke 32-es és az én 44-es méretemre nem gyárt a Galliano ruhát, meg nem vagyok benne biztos, hogy a Manolo vagy Jimmy Choo cipők alkalmasak a magyar járdaviszonyokhoz...szóval ez kiesett, de persze ha valaki szeretne felajánlani bármit is, csak írjon bátran bármikor a kommentekhez

És akkor most húztam ki a biliből a kezem, Anutám azt is indítványozta, hogy írhatnék egy családregényt, rólunk, mondván csak az anyósából, összejönne kb. 6 kötet, úgy hogy a pozítivumokat egy 5 szavas félmondattal le lehetne rendezni a bevezetőben, mondván azok a fikció fogalmát bőven kimerítik...még gondolkodom rajta, de nem nagyon szeretném megjelentetni az egyetemi kilengéseimet...sem

Ahogy körülnézek a kertben nemcsak nekem hiányzik a napfény, érdekes módon a szőlőnek sem sikerült beérnie, lehet hogy írok egy pár oldalas értekezést, az eső és felhők ill esőfelhők pozitív hatásai a meg nem érő szőlők esetében avagy milyen minőségű kékszőlő szükséges Győrmelléki Vakulós nevű fehérborhoz

Na elmentem naptáncot lejteni, ha bejön holnap lehet mondatni értem egy imát ill utalni egy nekem kedves számlaszámra

puszi

Katie

Uh mostanában nem gyengén keveset írunk, vagy úgy is mondhatnánk hogy keveset írunk és azt is gyengén...

Nemsok semmi történt velem mostanában velem, Minniékével lehet, de őt még nálam is ritkábban ragadja meg az ihlet, hogy megossza velünk. De lényeg a lényeg, a kicsi lány épp azon akciózik a hétvégén, hogy beleférjen abba a ruhájába, amiben egyik a legutóbbi (egyáltalán nem friss) információm szerint a festékbizniszben feszítő haverunk lagziján volt. Kettő azaz kettő centit kellene haladni a sliccnek felfelé a ruci hátán, hogy klappoljon a dolog, magyarán ne kelljen már újat venni. Ennek érdekében is voltunk teniszezni a hétvégén, iszonyat formában voltunk csak ennyit árulhatok el ill annyit, hogy sikerült végignéznem premier plánban egy Minnie-féle berepülős lecsapást a háló felett...és akkor most mindenki képzelje el a legkisebb ugrifülest egy baromi nagy ütővel a kezében, ahogy 165 %-kal koncentráló fejjel repül a labda felé, hogy belebasszon egyet...

Anutám az imént jött be a szobámba a fagyis dobozzal, kérdezte, hogy megeheti azt a kicsit ami még van, felnéztem, a doboz félig volt:)))) Anutám egyébként az első nap, hogy hazajöttem szabira (ezért van szaridő megint...bocs) kifejtette, hogy ő "bozótharcos", eskű hogy ezt a szót használta, sajnos a kifejtésre magára már nem emlékszem, mert ahogy ez a kifejezés elhagyta a száját, röhögőgörccsel párosuló süketség tört rám.

Na kicsit elkalandoztam, szóval Minnie próbál beleférni a ruhába, hiszen egyik általam legkevésbé sem szeretett barátnőjének lesz az esküvője a héten. A csajról csak annyit, hogy a MAYO-ban vette az esküvői ruhát, mert olyat akart, amit később is fel lehet venni...és a nászút ha jól emlékszem Barcelonába lesz, és a szállás diákszállón...végül is az esküvői ruha lényege a gyakori hordhatóság, a nászéjszakáé/honeymoon-é meg, hogy megosztható másokkal...is.

Vissza a teniszhez remélem mások is látták, hogy Seggerer és Nadal is rózsaszínben virított a héten, előbbi szolid bababugyi árnyálatban, hát Nadal meg egy iszonyat Herlitz szövegkiemelő színben, én nem hiszem el, hogy szponzor ide vagy oda nem mondhatják azt, hogy bassza meg a Nike színkeverő departmentje és adjanak egy fehér pólót, míg sikerül józanon dolgozni az említett osztályon...ja és Nalba papa back in town again, kicsit fogyott amit mi ugyan sajnálunk, de azért még így is van mit slankítania a strandkorlátkék pólójának...na ennyit a teniszdivatról

Második nekirugaszkodásra sikerült megnézni az I love you Phillip Morris-t. Jim Carrey-t nem szeretem, de ebben baromi jó volt, Ewan Mcgregor pedig szeretem, de ebben annyira meleg volt, hogy az nekem betette a kaput. Azóta mindig az a bárgyú kiszőkített feje, meg az überlangyi mosolya van előttem. Ja és a film végén tudatosult bennem, hogy ez egy megtörtént sztori, hát a baszki szót többször elhagyta a számat a felismerés után KTI9 - férfiaknak melegen ajánlom:)

Több filmre most nem futotta az időmből, mert akut könyvolvasásban vagyok a Millenium trilógia második könyvét nyomom, ez is ott van a szeren. Ja és Peter Kerr: Egy tél Mallorcán kivégezve, kezdek öreglányos lenni, mert bejönnek ezek az idegenbe elköltözünk, lehetőleg mediterrán helyre, ahol nagyokat zabálunk és mindenki kurva nagy arc a környékén könyvek - KTI10 - és én is elakarok költözni, lehetőleg tengerpartra, és ha nincsenek nagy arcok a helyszínen, majd leszek én az...

puszi

Katie Wannamovetosoutheurope

Találtam egy remek módszert arra, hogyan térjek vissza munkába egy hét szabi után anélkül, hogy minden mások által helyettesítés álnév alatt elkövetett elbaszásain, ne húzzam fel magam. ÍME:

1. Első nap előtt jól aludd ki magad

2. Reggel ébredés után reggelizni kell mindenképp (én ha néhány óránként nem eszek rosszul leszek)

3. Közvetlenül reggeli után bevenni legalább 2 db Leszarom pirulát (akár többet is lehet, túladagolás nem lehetséges)

4. Indulás időben semmilyen szállítóeszköz után nem futni, főleg ha kocsival vagyunk

5. Érkezni mosolygósan a munkahelyre

6. Az idegesen feltett na milyen volt a szabid míg mit itt megrohadtunk kérdésre, az oh köszi baromi jó választ adni

7. Emaileket gyorsan kitörölni, ha valami fontos lenne, majd ír az illető megint

8. Semmilyen vitában nem részt venni, hisz tuti az előző héten történt, tehát nem tehetsz róla

9. Amint lejárt a munkaidőd, felállni, nem kérdezni, hogy kinek segíthetsz, mert az lehetőséget ad az előző hét megbosszulására munkatársaidnak 

10. Távozás utáni szabadprogram, céges telefon kikapcsolással

11. A folyamat ismétlése a szükséges ideig

Van egy másik módszer is, a mellettem ülő Mária nevű kolleganőm találmánya, egy post-it-ot ragasztott a monitorjának oldalára, BOCSÁNAT felirattal, és szólt, hogy minden alkalommal, amikor rájövök, hogy elbaszott valamit, csak nézzek a post-it-ra. Ez is használ ám! Ha nektek mégsem, akkor marad a tabletta:

puszi

Katie

Péntek van... Múlt hét szombat óta itthon vagyok, nap egy szál se, 21 fok és kitartóan esik az eső - röviden le is írtam depressziós szabim legfontosabb okait.

Mit lehet ilyenkor csinálni?? Vásárlás, könyv, filmek -szerintem

Anutámmal -aki szintén kiváló érzékkel választotta ki ezt a hetet a szabadságra- hétfőn beugrottunk a nődokihoz aztán vásárolni. Kivételesen nem is kellett volna rohannunk, de valahogy a vásárlás sem jött össze, kaptam egy fürdőrucit névnapra (amit még nem volt alkalmam kipróbálni), és vettem egy rövidgatyát ennyi..semmi olyan cuccot nem láttunk sehol a 70% leárazások erdejében, amit érdemes lett volna akárcsak megfontolni is..upsz majdnem kihagytam azt csudajó táskát, amit a munkatársaimtól szülinapra kapott vásárlási utalványból szakítottam...nagyon baba és említettem már, hogy imádom a munkatársaim (már azokat akiktől kaptam persze:) )Egyébként nyári egyberuháért jártuk elvileg le a lábunkat, de nem volt ill csak olyan, amitől nem tudom hány inger kerülgetett.

Ilyenkor, amikor nem jön össze semmi, a legfontosabb dolog, hogy együnk egyet, és utána minden jóra fordul (Minniekével felállított és azóta milliószor beigazolt törvényünk ez). Nos mi ezt tettünk Anutámmal, utána rögtön eszünkbe jutott, hogy két helyen tuti el tudjuk szórni a vásárlásra megspórolt lét. Drogéria és könyvesbolt.

4 könyvvel a  birtokunkban besunnyogtunk a drogéria üzletbe, ahol minden szart és macskakaját megvettünk, a pénztáros most is mint mindig megkérdezte, hogy a macsekkaja láttán, hogy ilyen sok cica van otthon, válasz: nem baszki, egy van de az kurva éhes..

Aztán hazaestünk és azóta az evéssel, kávévedeléssel és könyvolvasással és filmnézéssel próbálom elütni a hihetetlen gyorsan múló másodperceket. 2 nap alatt kiolvastam 2 könyvet:  Ferenc Józsi leveleivel kezdtem, amit egy bécsi színésznőhöz irogatott, érdekes volt, bár minden levél első 15 sora abból áll, hogy Józsi bácsi sajnálatát fejezi ki, hogy a nő nincs jól, meg nem találkoznak, meg hogy a nőnek megint nehéz napjai vannak (és ez komoly!), meg elnézést hogy írok de a pénzt küldöm, meg mellékeltem a drágaköves ékszert stb, szóval a végén már úgy tettem le a könyvet, hogy szegény öreg ezt, hogy megvezették...KTI6

A másik könyv: Stieg Larsson - A tetovált lány - no koment KTI11, a filmet is megnézem majd

És sikerült befejeznem a Robert Merle Francia históriájának 12. részét, már csak egy van hátra, már belekezdtem, de őszintén szólva már baromira unom, hogy ugyan az a stílus és szófordulatok vannak benne, és sotto voce megjegyezném, hogy utálom ha az író "kiszól" a történet közben az olvasóhoz, és itt pluszban még olyan oldalak is vannak, mintha az olvasóval  (velem) vitatkozna...áááááááááááááhhhh na ezek mostanában lapozásra kerültek...haladok is vele rendesen:) KTI5

Filmekben/Sorozatokben is előre jutottam, ahogy kell:

LOST: megnéztem az 5. és 6. évadot, az ötödik még tetszett is, hát az utolsó meg a finálé annyira nem de sebaj... szummában KTI8

You dont know Jack: Az eredeti, valós sztori és Al Pacino miatt néztem meg, nem csalódtam - KTI10

I love you Phillip Morris-t meg nem fejeztem be..vélemény később

most megyek enni.... sokat

puszi

Katie Badweather

Én kérek elnézést az előttünk álló kb 8 nap időjárása miatt...az egész az én hibám, mivel szabin leszek...

 Végigizzadtam szó szerint az előző 30 napot 30 fok feletti hőmérsékletben az irodában, ahol a nem létező pöcsömről is folyt a víz...Csütörtökön gondoltam egyet és megnéztem az időjárás előrejelzést, hogy mégis milyen időben fogom, az előbb már emlegetett nem létező hímtagomat, a medencében áztatni itthon. Majd két másodperc múlva felbolygatott idegrendszerrel és egy jó hangos na ez aztán fasza felkiáltással, vettem tudomásul a tényeket h kb 3 napig 18-21 fok lesz...utána megtalán lesz még 25! is két vihar között

A nyakamat tenném rá, hogy ha nem én lennék szabin akkor, megint csak 35 fok lenne...

nos ezek után bátran kijelenthetem, hogy olyan, mint szerencse, nem létezik és elnézést kérek azoktól is már előre, akik az augusztus 20.-ai héten szabiznak, mert akkor is tuti szar idő lesz, hiszen azt a hetet is kivettem...

Bocs

Katie Withoutanyluck

Akárki akármit mond ennek a VB-nek a legjobb játékosa Diego Forlán minden (tehát női) szempontból is

Tegnap Faragó Ricsi azt mondta bronzmeccs alatt, hogy általános vélemény, hogy vagy Xavi vagy Sneijder lesz a befutó, attól függően, hogy melyik csapata nyer. Paulból kiindulva Xavi lesz - említettem már hogy utálom ezt a polipot.

Na nehogy már....Sneijder gyereknek azért van 5 gólja mert 3-szor állt amellett a védő mellett, akiről bepattant a labda, nem mondom komoly teljesítmény... Xavi meg egyébként is no komment kategória nálam, az egész spanyol bagázzsal együtt

Mellesleg a 10-es névsorban - amiből választanak - szerepel Messi...(valaki szintén aludt meccsek közben nem csak én)

Szerintem, ismétlem szerintem, a németek(?) mellett a focit Uruguay játszotta a vb-n, azt a focit, amit szeretni lehet/kell/érdemes

Katie

ui: ha bármelyik két baromarcú 3 gólt lő ma, akkor talán, ismétlem talán revideálom a fenti álláspontomat

Minnieke előző kis eszmefuttatására utalva én csak annyit kívánok magamnak az elkövetkező 90 percre (URU_GER), hogy Diego Forlán vetkőzzön, akár piros lap árán is (tehát legalább kétszer), és ne szundítsak be a kezdő sípszó után 3 másodperccel.

Drukkoljatok Diegonak és nekem is:)

puszi

Katie

ui: fokhagymás polipot ennék...