Ma hajnalban "végigélvezhettük" 2 munkatárs/barátnőmmel (Mária és Mária) az Oscar-gála osztrák közszolgálati tv által lenyomott változatát, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy a reklámszünetek alatt az általam rég óta csodált, ámulatra méltóan cizellált német nyelven hallhassunk ömlengést arról, hogy mekkora kurva nagy évünk van osztrákoknak, Christoph Waltz és a Fehér szalag miatt.

Éjfél körül nekiálltunk zabálni, hogy elüssük  hajnal kettőig az időt, egyesek (Marik) alkoholt is magukhoz vettek, különösen azután hogy az ORF1 elkezdte nyomni nagyröptű bemelegítő műsorát, amiben egy kibaszott ronda (most idéztem egyiküket) filmmúzeum igazgató és a Hannelore névre hallgató befűvezett labradorra hajazó műsorvezető néni pofázott, mindenféle schauspielerről meg schauspielerinről...

A kajáról annyit, hogy a tonhalas mártogatós zellerszárral oder kaliforniai (csakhogy autentikusak legyen) paprikával mellett, a röptében elkészített majd a sütőpapírról nagy nehezen leimádkozott márványsajtos levelestészta, és tehénylepény süti (bocicsokidarabos cookie) volt a terítéken.

Kettőkor végre elkezdődött a közvetítés, és a megkönnyebülés, hogy drága szomszédaink nem szinkrontolmáccsal nyomták az adást, rögtön a bevonuláskor megutáltuk George Clooneyt, aki nem csak szarul nézett ki (mint mindig) de egész este játszotta (vagy nem) a tuskót, a heti pincérnője mellett.

Az első benyomásunk az eseményről az általános ízlésficam burjánzása volt a ruhaválasztás területén, gyerekek komoly melléfogások éjszakáján vagyunk túl. Konkretizálnék: Charlize Theron tökömtudjamilyenszínű olaszfőzöttfagyicsöcsrészes rucija nálam az abszolút nyerő:

A másik, ami nagyon bejött a felül agyondíszített alul lila, nyúzottlámaszőrme (lila műlámaszőrme/ lila lámaműszőrme/ műlila lámaszőrme etc.), íme:

Személy szerint 2 olyan cumót láttam, amitől a na ez ok gondolat fogalmazódott meg piciny agyamban, Demi Moore és Helen Mirren láttán...

Nekem (és Mariknak is) komoly csalódás volt a 4 órás műsor, köztük a két műsorvezető produkciója, főleg hogy Alec Baldwin láttán már a 2. képernyőn töltött percében felmerült bennünk, hogy Parkinsonos a jobb kézének rángása láttán. Plusz mivel minden a papírforma szerint alakult, nem volt semmi izgi az egészben, inkább csak kiborító, hogy egy olyan fosgyenge filmet elárasztanak egy csomó díjjal, aminek nézése során többször megfordult bennem tömeges öngyilkosság gondolata, de sajnos egyedül voltam a szobában és úgy meg nem akkora móka...

Értem én, hogy Amerika, Irak, háború meg kurva kemények vagyunk, de ahogy Mari is többször feltettea következő kérdéseket: a ki az isten kérte hogy menjetek Irakba, mi a szarért vagytok ott, és ez a film tényleg de tényleg jobb mint az Avatar???

 Na neeeeeeeeeeeeee, a bili nálam akkor bukott ki, amikor a rendezőnő a térjetek haza épségben mondatot kiejtette a száján -  a jó életbe, ez azért nem a II. VH anyukám, kellett az olaj azt mentetek érte, mit kell itt álszenteskedni magyar idő szerint 5:45-kor???

A másik kiborulásom a Twilightos csajon volt, ok nem tud beszélni, be van szarva meg minden, ez benne van a pakliban, de ha a színpadon köhintenie kell, akkor a kezét tegye a szája elé és ne azt a szerencsétlen 17 éves  igenizmosfelsőtestű farkaskölköt hányja le kis millió ember előtt please (bitte)

Ami viszont űdítő volt, hogy Sandra Bullock összeszedetten viccesen, jófej módra tudott viselkedni a szoborral a kezében és nem kezdett el nyivákolni, dadogni és a rendezőtől a WC-s néniig mindenkinek köszöngetni mindent szart, és legalább megtudtuk, hogy Meryl Streep a szeretője és kurva jól csókol...:)

na ennyi jutott hirtelen eszembe

Katie

Ui: jaj jaj majdnem elfelejtettem, hogy az argentín film, ami nyert a külföldi kategóriában, na az bizony ott van szeren KTI10, tessék megnézni, de übergyorsan - EL SECRETOS DE SUS OJOS