Itt ülök a laptoppal a medencénk mellett, Diego macskám henyél a grillező alatt (mindig hihetetlen érzékkel választ helyet a döglésre) napfény egy szál se, de gondolom bárhol máshol verőfényes napsütés van, csak engem ill Anutámat szivatják az égiek, de rendesen...4 könyvvel jöttem haza eleve felkészülve, hogy fostalicska időnk lesz, hát két nap még hátra van a main kívül, de könyvek már rég kiolvasva, a hűtőt is felzabáltam, takarítani nincs kedvem, szóval nagyjából kifogytam az ötletekből..
 

Reggel megint adtunk a tenisznek, hát a mai napi produkciónk az ütővel is Youtube gyanús, sajnos a videofelvételeket a mai napig nem kaptuk kézhez, pedig van olyan sanda gyanúm, hogy egyből megugrana a blog látogatottsága. Ja egyébként kivételesen nem voltunk egyedül a teniszkomplexumban reggel, mert ugye mi azok vagyunk, akik reggel 7 és 8 között nyomják, mert végül is mikor kell korán kellni, ha nem szombat,vasárnap ill ünnepnapokon. Szóval nem voltunk egyedül, mert egy kisegér volt az egyik térfél végében, valószínűleg ugyanúgy akció közben adta meg magát a lelkem, mint a teve a „viccben”, csak ő esetében nem a menetszél lehetett a ludas, én egy akut szívmegállásra gyanakszom és mindez futásközben, mert tök úgy nézett ki, mintha vágtázna, csak épp hirtelen az oldalára került...na mindegy egy jól irányzott keretes tenyeressel beraktam a labdafogóháló mögé, mert nekem is van ám szívem, meg nem akartam bokasérülést szenvedni, hogy esetleg megcsúszom rajta...

Hazaérkeztem, felkészítettem a kaját, majd rongyoltam ki, mert akkor még sütött a nap, befejeztem a Millenium trilógiát KTI11 szummában, és a második, meg harmadik rész sokkal jobb, mint az első, szóval hajrá mindenkinek ajánlom, sajnos az elsővel kezdődik, tuti nem gondoltátok mi?:) És az is unalmasan, de türelem rózsát terem, állítólag bár nekem még nem jött össze...

Aztán eszembe jutott, hogy a medenceszűrőt ki kellene cserélni, na itt követtem el a nap bakiját, már nem azt, hogy eszembe jutott, hanem nagy ésszel addig még eljutottam, hogy kikapcsoltam a vízforgatót, de nem dugaszoltam be a ki és bemenő oldali csonkokat, hanem nagy rössel letekertem a vízforgató tetejét, majd 1 percig értetlenül néztem, hogy ömlik a víz, és akkor jött az isteni megvilágosodás, fel is horkantam, egy mekkora barom vagyok című mondattal..gyorsan visszatekertem a tetőt, persze szarul, bedugtam, amit be kellett, majd megpróbáltam megint letekerni, nos nem sikerült, mert nem éppen menetnek megfelelően tekertem vissza...nice job

Lementem Anutámért, hogy segítsen, és akkor innentől mindenkitől minimum középfokú vizualitást várok: Felfújható medence, közvetlenül mellette a nád, nád és medence oldala között vízforgató berendezés, hely nulla csak egy ember fér oda, na és hogy oldottuk meg, Anutám leguggolt, én fölötte behajoltam, rá a hátára és megpróbáltuk letekerni a tetőt, Anutám guggolva fogja a vízforgatót, és a hátán egyensúlyozva próbálom tekereni, de közben majd be fosunk a röhögéstől, kertszomszéd is érdeklődve pillantgat felénk, tető nem mozdul, Anutám annyira röhög, hogy vizelettartási problémai is jelenkeznek (Tena Lady), kicsit le is kell állnunk, majd újra nekiveselkedünk, addigra már a másik kertszomszéd is megállt a fűnyírással, de sikerül, szűrőt kicseréltem, nagy gonddal visszatekerem a tetőt, ez is megvan, pik-pak és gond nélkül...

Kajáltam egyet, majd bemerészkedtem a vízbe, a 22 fokos vízbe, csodálatos élmény, a veséim is össze tudnak húzódni, nemcsak a szívem, azóta ülök kinn a medence mellett várom, hogy nyár legyen meg, hogy minden kedves szomszéd - beleértve a kíváncsiskodó kert felőlieket - is befejezze a fűnyírást, ám mire befejezték Faterom állt neki, na schön.

Ja Anutámnak épp most szóltam, ok, hogy most ő van belemerülve a tetovált lány könyvekbe, de lehet, hogy le kellene venni a tangapacsker, mert egész jól lehet barnulni felhős ég alatt is, és milyen igazam volt...sebaj, majd rajzol három virágot a lábfejére és mehet mezítláb melóba...szerencse, hogy nem gumicsizmában flangál a kertben.

Mellesleg egész héten azon agyaltunk, hogy mi a fenéhez kellene kezdenem, mert a jelenlegi állapotot már rohadtul nehezen viselem, hogy egy nagyhalom idióta között kell dolgoznom, olyan munkát végezve, amitől konkrétan hányni tudok. Anutám szerint valami kreatívnak kellene lennie vagy valami, ami az írással kapcsolatos, mert abban jó vagyok, szerinte (anyai elfogultság) mondtam is neki, hogy szívesen „dolgoznék” úgy mint a Sex and City-s csajok, csak éppen még 2 picsa típusú barátnőt kellene szerezni (pedig egy sem hiányzik), akik szintén nem dolgoznak, de pénz az még is van valahonnan, egy a bökkenő, hogy Minnieke 32-es és az én 44-es méretemre nem gyárt a Galliano ruhát, meg nem vagyok benne biztos, hogy a Manolo vagy Jimmy Choo cipők alkalmasak a magyar járdaviszonyokhoz...szóval ez kiesett, de persze ha valaki szeretne felajánlani bármit is, csak írjon bátran bármikor a kommentekhez

És akkor most húztam ki a biliből a kezem, Anutám azt is indítványozta, hogy írhatnék egy családregényt, rólunk, mondván csak az anyósából, összejönne kb. 6 kötet, úgy hogy a pozítivumokat egy 5 szavas félmondattal le lehetne rendezni a bevezetőben, mondván azok a fikció fogalmát bőven kimerítik...még gondolkodom rajta, de nem nagyon szeretném megjelentetni az egyetemi kilengéseimet...sem

Ahogy körülnézek a kertben nemcsak nekem hiányzik a napfény, érdekes módon a szőlőnek sem sikerült beérnie, lehet hogy írok egy pár oldalas értekezést, az eső és felhők ill esőfelhők pozitív hatásai a meg nem érő szőlők esetében avagy milyen minőségű kékszőlő szükséges Győrmelléki Vakulós nevű fehérborhoz

Na elmentem naptáncot lejteni, ha bejön holnap lehet mondatni értem egy imát ill utalni egy nekem kedves számlaszámra

puszi

Katie