Munkahelyi viszontagságok alcímmel írt Minnie szöszenetet, én tettem közé az émint, mert megkért rá és felhívta a figyelmemet, hogy cenzúra nélkül közöljem, mert ezt ő bosszúnak szánja amiatt, hogy én hetek óta baszogatom amiért nem ír. Innen a cím is, ha valaki nem értette volna első körben. De a saját magam és hitelességem védelmében az alábbiakban közlöm a cenzúrált változatot is - más színnel jelölve azt amint feltétlenül fontosnak tartottam meg említeni:

Nagy örömömre az egyik ügyfél kiemelt figyelemben részesít az elmúlt hetekben (na ennek örülök én is). A dolog ott kezdődik, hogy a kedves úr minden nap tiszteletét teszi az irodánkban és elfogyasztja a kávét amit a budget-ből főz az iroda (ez egy paraszt).Többszörösen is felháborít a dolog, egyrészt mert én nem iszom, másrészt mert ő ingyé' issza (na ja). Egyébként Bruce Willis-re hajaz a pasas, csak az arca és a testalkata más, viszont ugyanolyan borostás... Szerintem Katie-nek biztos bejönne (nem), főleg hogy már másodszor csókolt nekem kezet és Katie szereti az ilyen régimódi pasasokat (egyáltalán nem, nem is tudom honnan veszi ezt). Tovább segít a helyzeten, hogy amikor megjelenik az irodában, a kedves kolléganő - aki velem szemben ül - harsány kacajban tör ki, mire én sem bírom rendbe szedni arcizmaimat és így mire odaér hozzánk kezet fogni/csókolni már fetrengünk a röhögéstől amit persze bátorításnak vesz (ki tudja miért). És ez csak egyre rosszabb lesz...

Kérdéseim: 1.)Miért pont én? miért ne? 2.)Miért pont ő? miért ne ő? 3.)Miért nincs ott Katie hogy támogasson? Csak. Bár halkan jegyzem meg, szerintem ő szórakozna a legjobban az egészen (az tuti), visszaemlékezve Háfnyiermedve és Grófbáróúr egyetemi évek alatt irántam mutatott közeledésére, amiről most nem szeretnék beszélni (pedig lassan ideje lenne).

Ellenben ha már témánál vagyunk, elmesélnék egy történetet Katie-ről, akibe az egész egyetem bele volt esve (ez egy nagyon durva ferdítés, mert konkrétan senki, ill ha az egész egyetem, akkor abba beletartoznak a lányok is, és azt meg visszautasítom). Eljött a nagy nap, amikoris kiosztották a pneumatikus tökömtudja milyen tantárgyhoz tartozó féléves feladatokat. Két (fatális) véletlen dolog történt: 1 - egy csoportba kerültünk; 2 - és ahhoz a doktoranduszhoz, aki gyengéd érzelmeket táplált a társam iránt (ilyen doktorandusz nem volt ill ha mégis az a mérnőki fizikán segítő szőrmók gyerekre gyanakszom). Nem a Szamurájra gondolok (bár őt szintén magába bolondította, főleg amikor utánozta a kollégiumi folyosón csak nem vettük észre, hogy közeledik), hanem Stihlfűrészúrhoz, akinek amikor megmondta az anyakönyvezett nevét - nem árulhatom el biztonsági okokből - majdnem visszaszóltam, hogy szórakozzá' mással, csak megláttam a bicepszét (na igen az bizony a látványosság kategóriába tartozott) meg felötlött bennem hogy esetleg tényleg ez a neve. Szóval megkaptuk a feladatot, és annyira buzgón (oh persze buzgón) nekiestünk az állványon mozgatható elektromos motor tervezésének, hogy sikerült szabadalmaztatnunk egy kórházban is alkalmazható eszközt, aminek a biztonsági tényezője S=427 lett (általában 5 és 6 között kell lennie...). Én mindig is mondtam, hogy fő a biztonság!! Azóta ebből élünk - meg a post it feltalálásából - így lesz mivel eldicsekedni a következő osztálytalálkozón...nekem két hét múlva lesz de szerintem nem ezzel fogok:)

eredeti forgatókönyv alapján írta és rendezte:

Katie