Kollégiumi beköltözés sem ment minden baki nélkül, először is meg keresni a Csavargyár utat Angyalföldön, ahol nyilak segítségével elvezettek egy szobáig, ahol a „nagy” egyetemisták, tespedtek a székekben, első kérdés a nevem a helyett, a te nem voltál ugye gólyatáborban? Miért nem? Jó akkor te külön szobába mész, oda rakunk majd melléd szintén olyanokat, akik nem voltak…

Jól van baszki gondoltam magam, lefosom a hájas fejed, majd akkor a másik igénytelen szemüveges, bajszos barom legombolt rólam 3000 forintot a semmiért, majd közölték, hogy ki kell töltenem egy viccesnek szánt tesztet, ahol arra kérdésre hogy mondj egy jót, az lett volna a helyes válasz, hogy pina. Hát valahogy ez a válasz, ha évekig gondolkodom se jött volna elő belőlem. Utána szóltak, hogy keressem meg Puncit. Na itt azért visszakérdeztem, hogy kit? Ők meg tök komoly fejjel, hogy hát Puncit.

Több kérdésem nem volt,mint pl hogy a sajátomat vagy másét, mentem és megkerestem, mert állítólag a második emeleten van. Felmentem és egy körszakállas gyereket találtam, mondom neki, bocs valami Puncit kell megkeresnem. Kezet nyújtott majd, hogy vigyorogva közölte, hogy ő Unzi, és még meg kell várnunk pár embert, mert itt bizony mini sorverseny lesz. De miután az utánam jövő 3 emberke is legalább olyan lelkes volt, mint én, annyival megúsztuk, hogy talicskázni kellett, de úgy, hogy a fiúk tolják a lányokat, mert hahaha mindig a fiúk tolják a lányokat…

Első hét regisztrációs hét, hát nem voltam végig józan, sőt… Telezsúfolták sok programmal, aminek a felére nem adminisztrációs okokból nem emlékszem, egy viszont megmaradt, már az első héten Unzi ágyában kötöttem ki, de semmi rosszra/jóra ne gondoljon senki, konkrétan hulla részegre ittam magam, így próbálva leverni azokat falakat, amelyeket a gólyatábor kihagyása emelt, bár azóta sem gondolom, hogy bármit vesztettem volna a dologgal, az agysejteimet leszámítva. Szóval arra ébredek Unzi ágyán, hogy mellettem egy vaj színű műanyag hordó van, és Csoni (a srác akivel óvoda óta minden suliba együtt jártunk), és éppen arról győzködi Unzit, hogy nem ő hányt az ágyába, hanem én. Én még csak annyit tudok kinyögni védelmemre, hogy ahogy látom a kocka krumpli darabokból, itt valaki bizony paprikás krumplit evett, de az nem én voltam, mert nem szeretem. Nyerő érvelés!A következő megmagyarázandó dolog, hogy miért feküdt mellém a felső ágyra, mert mint kiderült, ez azért hiba, mert mielőtt el engedtem volna a józansági fonal végét, Unzival egészen egészen közelről beszélgettünk…

Az első tanítási hétre nem emlékszem, de az utána jövő félévre se nagyon, 30ból 19 kreditet csináltam, és semmi olyan tárgyon nem buktam meg, ami csúszást okozott volna, viszont jegyeim nem csillogtak úgy, mint az általános vagy középsuliban, nincsenek véletlenek. Az első héten azért emlékszem egy dologra, amikor hazamentem egy Unzival a Gellérthegyen töltött bóklászás / csókcsata után, amikor is megkérdezte, hogy a Bravoból tanultam e smárolni, és emiatt be kellett, hogy húzzak neki egyet a gyomorszájába – szóval belépek a koliszobaajtón és két szobatársam Eduárda és Ágika matekot tanultak, és én ezen nagyon kiborultam, nem gondoltam, hogy valaki a szorgalmi időszak kifejezést, szó szerint veszi főleg a 2. napon…

Katie