A héten beneveztünk a munkahelyemen egy a munkánkhoz kötödő játékba. A lényeg, minél többször és nagyobb árura kérjük az adott szolgáltatást, annál több pontot kapunk.

A sztori ennél azért cifrább, ugyanis nem akartunk mi benevezni, mert eléggé el voltunk havazva, de egy német Béla felhívott a nap közepén és negyed órát rágta a fülemet - miközben egyébkként is a hullámok csapkodtak a fejem felett - hogy nevezzünk, mert tök jó lesz, meg nekünk igazán van esélyünk nyerni, stb.. jólvanbaszdmeg benevezük mondtam neki, csak hagyjál már békén, és küldd el a jelentkezési lapot.

Pár perc múlva megjött a lap, kitöltöttük, email címek, nevek, csapatnév, visszaküldtem (délig mert emiatt telefonált ennyire izgatottan, hogy ki ne csússzunk már a határidőből)

Utána visszatértünk a munkába, veszett egerek módjára nyomtuk az ipart.

Néhány perc múlva újabb email Deutsche Bélától, überboldog, köszöni, baromi hálás, de mondjuk már meg, mit jelent a csapatnév, mert a játék elkezdődött és 50 pontot ér, ha valami jó kis nevet választottunk.

Ááááááááááááhh, vinnyogva elkezdtünk röhögni a többiekkel, mert elég "szokatlan" nevet választottunk egy céges játékhoz, de gondoltuk úgy se értenek magyarul nem lehet baj, erre banyek rákérdeznek direktbe, hazudhatnánk is, de nem, írok egy rövid magyarázatot és elküldöm.

Két perc múlva jön a válasz: 100!! pont, ennyi gyerekek, nevet választani tudni kell...

Katie

UI: aki kíváncsi a csapatnévre, az utolsó öt bekezdés kezdőbetűjét olvassa össze, puszi