Munkahelyi viszontagságok
Nagy örömömre az egyik ügyfél kiemelt figyelemben részesít az elmúlt hetekben. A dolog ott kezdődik, hogy a kedves úr minden nap tiszteletét teszi az irodánkban és elfogyasztja a kávét amit a budget-ből főz az iroda. Többszörösen is felháborít a dolog, egyrészt mert én nem iszom, másrészt mert ő ingyé' issza. Egyébként Bruce Willis-re hajaz a pasas, csak az arca és a testalkata más, viszont ugyanolyan borostás... Szerintem Katie-nek biztos bejönne, főleg hogy már másodszor csókolt nekem kezet és Katie szereti az ilyen régimódi pasasokat. Tovább segít a helyzeten, hogy amikor megjelenik az irodában, a kedves kolléganő - aki velem szemben ül - harsány kacajban tör ki, mire én sem bírom rendbe szedni arcizmaimat és így mire odaér hozzánk kezet fogni/csókolni már fetrengünk a röhögéstől amit persze bátorításnak vesz (ki tudja miért). És ez csak egyre rosszabb lesz...
Kérdéseim: 1.)Miért pont én? 2.)Miért pont ő? 3.)Miért nincs ott Katie hogy támogasson? Bár halkan jegyzem meg, szerintem ő szórakozna a legjobban az egészen, visszaemlékezve Háfnyiermedve és Grófbáróúr egyetemi évek alatt irántam mutatott közeledésére, amiről most nem szeretnék beszélni.
Ellenben ha már témánál vagyunk, elmesélnék egy történetet Katie-ről, akibe az egész egyetem bele volt esve. Eljött a nagy nap, amikoris kiosztották a pneumatikus tökömtudja milyen tantárgyhoz tartozó féléves feladatokat. Két véletlen dolog történt: 1 - egy csoportba kerültünk; 2 - és ahhoz a doktoranduszhoz, aki gyengéd érzelmeket táplált a társam iránt. Nem a Szamurájra gondolok (bár őt szintén magába bolondította, főleg amikor utánozta a kollégiumi folyosón csak nem vettük észre, hogy közeledik), hanem Stihlfűrészúrhoz, akinek amikor megmondta az anyakönyvezett nevét - nem árulhatom el biztonsági okokből - majdnem visszaszóltam, hogy szórakozzá' mással, csak megláttam a bicepszét meg felötlött bennem hogy esetleg tényleg ez a neve. Szóval megkaptuk a feladatot, és annyira buzgón nekiestünk az állványon mozgatható elektromos motor tervezésének, hogy sikerült szabadalmaztatnunk egy kórházban is alkalmazható eszközt, aminek a biztonsági tényezője S=427 lett (általában 5 és 6 között kell lennie...). Azóta ebből élünk - meg a post it feltalálásából - így lesz mivel eldicsekedni a következő osztálytalálkozón...
Csá
Minnie
