Megnéztem a Black Swan című filmet, és arra jutottam, hogy ha másért nem azért megérné lefogynom ballerina méretig, - nem tudom hogy az mekkora 30-32?? Max 34-es -hogy Vincent Cassel engem tapizzon végig, de mocskosul egy forgatás alatt. Mert jelenlegi állapotomban, bizony hasfalsérvet veszélyeztetne a markáns vonásokkal rendelkező úriember egy emelésnél.

Mondjunk nem mintha bármikor komoly esély lett volna arra, hogy bármi olyan műfajra alkalmas legyek, ami minimális nőisséget vagy kecsességet igényel...utolsó halvány reményeimet anyám törte szét a békás jelmezzel még az oviban, azóta meg próbál épp abba az irányba terelni, hogy legyek nőisebb...kevés sikerrel

A film egyébként KTI10, azért nem KTI11 mert balettal kapcsolatos a dolog, én nem tudom ki hogy van ezzel, de én ezt nem nagyon értem,ezt a lábujjhegyen tipegést, nekem nem jön át, hogy ebben mi a szórakoztató ill nem tudom elképzelni, hogy mi lehet a sztori, abból egyszerűen nem jön le, hogy egyesek kitömött naciban egyik oldalról eltipegnek a másikig...de ez már az én lelki szegénységem.

Egyébként én lennék a legboldogabb, ha tudnék tipegni, mert sajnos rásérültem a tenisszel szerzett bokaficamra, kétszer is. Először a kocsmaajtóban sérültem meg szerdán, pedig még csak lefelé tartottam az Egri borozó lépcsőjén, másodszor pedig takarítás közben. Van egy akkora buzis kád az albiban, aminek a fal melletti részeit csak úgy lehet letörölni, hogy az ember lánya bemászik a kád közepére. Nagy jelenet: kezemben a törlőroncs, belépek a jó lábammal, majd csak simán be kellene emlenem a másikat az előző mellé, de nem, én ahogy kell jól bebaszom a bokámat a kád szélébe, és baromi nagy késztetést érzek arra, hogy ráharapjak a portörlőrongyra, de helyette egy lábon ugrálok, a kád közepén uh uh uh hangokat vonyítva...

na schön

Katie